Bedy Vince: A győregyházmegyei papnevelés története /Győr egyházmegye múltjából 2. (Győr, 1937)

Első rész. A papnevelés története a püspökség megalapításától napjainkig

dag korszaka záródik le, de vele együtt az önállóság megfogyatkozik. Néhány évvel előbb, Mária Terézia utolsó éveiben megkezdődik az erős állami beavatkozás a papnevelés ügyébe, sőt egyenesen helytartótanácsi igazgatás alá kerül az egész főiskolai oktatás. Mikor II. József vette át az uralkodást, a bécsi udvarban már beívódott janzenismus-josefinizmus teljes erővel feküdt rá az egyházi ügyekre, így a papnevelésre is. Szellemét a tanárokra, igazgatókra is iparkodott rányomni, míg végre 1734-ben a generalis szemináriumok létesítésében csúcsosodott ki e szellem; ezekben próbálta ki új rendszerét. Ez intézmény csődöt mondott ugyan, de a szellem még nem aludt el; még a vezetők lelkében élt, sőt itt-ott az egyházi férfiakat is megmételyezte. Gyakran változó rendszerét az egyházmegyei főiskolákra rákényszerítette. Mikor visszatekintünk a piaristák és jezsuiták tanítási rendszerére, megállapíthatjuk, hogy hézagossága mellett is oly magas fokon állott, minőt csak hivatásos, lelkiismeretes szakemberek érhetnek el feladatuk teljesítésében. A bölcselet és dogmatika tanításában határozottan nagyobb eredményt értek el, mint a következő idők tanulmányi rendszere. Ha lépésről-lépésre összehasonlítanók a főiskola 19. századbeli működését az előbbivel, nem tudom, nem a piaristák és jezsuiták tanítási rendjének előnyét mutatná-e az összemérés eredménye. A negyedik korszak 1790-től napjainkig. A közbeeső időt, 1784—1790-ig, melyben a győri klerikusok a pozsonyi generális szemináriumban tanultak, tudatosan kihagyjuk. Avatott-tollú írók megírták, megbírálták, az ismétlést feleslegesnek tartjuk. A negyedik korszaknak változó tanulmányi rendszeréről elég részletesen szóltunk dolgozatunk folyamán, azért e helyen csak a tanítás anyagáról akarunk képet nyújtani. A helytartótanács befolyása alatt szabadabb szellem uralkodott a főiskolában. Ennek egyik megnyilatkozása volt, hogy a régi kipróbált tankönyvek sutba kerültek, és az új eszméktől átitatott, orthodoxia tekintetében nem mindig kifogástalan kézikönyvek léptek helyükre egyszerű beerőszakolás útján. A dogmatika tanításából a skolasztika, vele együtt a keresztény bölcselet teljesen kimaradt. Még néhány évig, körülbelül 1805-ig külön tantárgyként szerepelt a polemika, de azután ez is megszűnt. Ez időtől fogva alapvető- és ágozalos hittan néven tanítják a dogmatikát. Az alapvető dogmatika Isa-