Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)
Oltárjavadalmak
cadhivatallal pereskedett a káptalan a tarisznyavári legelő miatt. A pannonhalmi főapát ugyanis a győri harmincadosoknak adta bérbe tarisznyavári legelőjét, akik aztán a kápolna rétjét is elfoglalták. Ez idő után többé nem szólnak okirataink a megyeri—tarisznya vári birtokról. Győr vidéke török kézre került, a falu is elpusztult, a birtok a kápolnára nézve végleg elveszett. b) A kápolna javadalmához tartozott Mesterfán egy egész telek és a mesterfai borkilenced harmadrésze. Lábatlany Gergely ajándékozta e jövödelmet a kápolnának lelke üdvéért, tehát alapítványul. Az adományt a későbbi mesterfai birtokos, Babonay Zsigmond is megerősítette. Mesterfa a török időben elpusztult, ma is az écsi határnak a káptalan tulajdonában lévő egyik része. c) Nagpszőllős és Kerta veszprémmegyei faluk gabona- és bortizede szintén a kápolnáé volt, de ismert okiratainkból nem tudjuk megállapítani, hogy az alapító Héderváry János püspök vagy más jótevő adományozta-e a kápolnának. A legrégibb időben maguk a kápolnamesterek szedték be a tizedet. 1496-ban Tatay Mihály kanonok, kápolnamester egyezkedett a vásonkői várnaggyal, Udvary Pállal és a nagyszőllősi—kertai községi megbízottakkal a tized ügyében. A tizedbeszedéssel járó sok nehézség miatt legtöbbször bérbeadták a kápolnamesterek e jövödelmet; bérlőül maga a földesúr ajánlkozott, aki a nekijáró kilenceddel együtt behajtotta a tizedet is. Az egész 16 —17. századon át Choron András devecseri birtokos és vásonkői (vásoni) Horváth-család, mint földesúr, volt a bérlő. A bér a 16. században 20—40 frt között váltakozott; a 17. században 72 tallér volt. A 17. század közepétől a század végéig a törökhódítás miatt a jövedelem teljesen elmaradt. A 18. századon át 140 frt jövödelmet hozott a tized; a 19. század elején bekövetkezett pénzromlás ezt is megkevesbítette; a század közepén pedig megszűnt a tized. 23 ) d) A csanaki és nynii hegyekben szőllőbirtokkal is rendelkezett a kápolna. A csanaki szőllő .sok pereskedésre adott alkalmat a káptalan és a főapát, mint földesúr között. A főapát ismételten elfoglalta a kilenced meg nem fizetése miatt, majd meg visszaadta, lvánczy János nagyprépost (1604—1636) romjaiból (ex ruderibus) ültette ki, azért tulajdonjogot is formált hozzá és 1636-ban, végrendeletében nagyprépost-utódjának hagyta. Az erőszakos gazdacserélés még ezután is folytatódott. ') Gyón kápt. m. lvt. 171». 1758. 1767. évi Can. Visit.