Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)
A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal
egykor drágaköves abroncsból s az abroncsból kiemelkedő tíz késő gótikus ízléssel formált hármas levéldíszből állott. Mai alakját Naprághi Demeter erdélyi püspöknek köszönheti, aki 1600-ban Prágában a koronát kijavíttatta. A herma Ugyanis sok viszontagságon ment keresztül. Mikor Naprághi kezébe került, akkor már hiányzottak a koronáról a drágakövek; s a tíz levéldíszbőf is csak négy volt meg. Naprághi a hiányzó drágaköveket csehüveggel helyettesíttette, a négy levéldíszt kiegészíttette tizre s közöttük még tíz nagyobb, csehüvegekkel ékített bokrétaszerű díszt helyeztetett el s a korona belsejébe ezt a felírást vésette: In honorem S. Ladislai Regis Hung. Demetrius Napragi Eppus et Cancell. Transyl. Renovavit Pragae Anno MDC. 9 ) Hasonlóképen pazargazdagságú dísz borítja a herma mellrészét. Ez az egész rész rombuszalakú mezőkre van osztva, a mezőket stilizált négylevelű virágot ábrázoló sodronyrekeszes zománcdísz tölti ki. A herma nyakában lógó ezüstkürt a hagyomány szerint Szent László harci kürtje volt. * Kritikai szemlénk eredményét összegezve, egész röviden a következőket állapíthatjuk meg. A győri székesegyházról mai alakjában is leolvashatjuk annak a kilencszáz évnek művészettörténetét, amelynek küzdelmeit megállta, a román stílustól egészen a múlt emberöltőnek stílusutánzó purizmusáig, leszámítva a reneszánszt. Belsejének jellegét a Zichy-féle nagyszabású munkálatok véglegesítették. Megállapíthatjuk, hogy a székesegyház művészete mindig tartotta korának színvonalát. Hogy ez a művészet mennyire volt magyar az egyes korokban, ma már nehéz eldönteni. Az bizonyos, hogy a középkor végének magyar művészete, ahogy azt a Héderváry-kápolna architektúrájában és Szent László hermáján megcsodálhatjuk, a török világban nem folytatódott. Zichy püspök kitűnő mesterekért külföldre volt kénytelen menni. Viszont a magyar szentek kultusza, ahogy arról a székesegyház műemlékei tanúskodnak, azt mutatja, hogy a megrendelők lelkében a magyar múlt hagyományai a nemzeti tespedés korának nevezett 18. században töretlen erővel éltek. Egyházművészeti szempontból vizsgálva a műemlékeket, kénytelenek vagyunk ellentmondani annak a fel9 ) 1602-ben Naprághi pozsonyi prépost, 1607-ben győri püspök lett s 1619-ben bekövetkezett halála előtt a hermát a székesegyházra hagyta.
