Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

A szent vértanú lelke a szenvedésben már elszakadt a földtől és már látja az égben az új hazát. És ott »az Em­berfiát az Isten erejének jobbján«, mint azt az oltár fö­lött ábrázolva látjuk, ahol angyalokkal benépesített fel­hők közül ragyog elő az Istent jelentő Jahve név s amel­lett áll a menny bement Krisztus alakja. Egészen barok­kos megoldás. És mégis, a barokk hagyományok megtartása mel­lett is, ebben a kitűnő oltárképen is ugyanúgy megálla­píthatjuk az új stílus jelentkezését, mint az oltárfelépít­mény építészeti megoldásában. A kompozíció barokk, de a téma feldolgozásának szelleme már nem. Gondoljunk csak Rubensre. A megkövezésnek, ennek a vad kivégzési formának ábrázolásában micsoda tobzódó szenvedélyes­ségét fejtett volna ki! Itt nyomát sem látjuk a vad ke­gyetlenségnek, az élénk mozdulatokból hiányzik a gyű­lölet heve. A szent alakján sincs nyoma a velőkig ható kínnak és heves szenve­désnek. A mozgalmas cse­lekményből hiányzik a belső viharzás, helyét va­lami elégikus elcsendesü­lés foglalta el. De azért távolról sem üres, hanem, az intenzív lelki kifejezés, a csend és béke mélysé­geibe gravitál. A színek­ben, a fény és árnyék el­osztásában ugyanígy fog­lalták el a kirobbanó drá­mai ellentétek helyét a szelíd átmenetek. Ugyan­ily halk líra ömlik el az említett négy szobron, amelyek — balról jobbra haladva ~ Nepomuki Szent Jánost, Szent Józsefet, Szent Flóriánt és Kala­zanti Szent Józsefet ábrá­zolják. Különösen szép Szent Flóriánnak finom kont a osztókban megol­dott alakja s elraga­Szent József szobra, Tabotha Antal dóan bájos a Szent alkotása a Szent István-oltáron József karján ülő kis Dr. Somogyi Antal felvétele. Jézus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom