Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A királyi vármegye és az ispáni várak

Mai megyénk területén három egykori királyi megyeszékhely maradt: Győr, Sopron és Moson. Ezekhez járul az államszervezéssel karöltve haladó, egymást kölcsönösen feltételező-befolyásoló egyházszervezés korai emlékeinek csoportosulása, hiszen a győri püspökség az első szentistváni alapítások sorába tartozik, Pannonhalma bencés kolostora pedig önmagában is különleges helyet kapott az egyházi és világi igazgatás kialakításának folyamatában. Indokolt tehát együttes bemutatásuk. A királyi vármegye és az ispáni várak z államalapítás korának középszintű, regionális világi igazgatási egységei a királyi vármegyék (comitatus, mega), központjai az ispáni várak voltak. Túlnyomó többségüket ekkor és ezzel a céllal építették, még ha egyiknek-másiknak volt is valamilyen közvetett, a távoli múltba vesző építéstörténeti - topográfiai előzménye (őskori vár, római kori erődítés). Az államhatalmat, azaz a királyt az ispán (comes) képviselte, egyben ő igazgatta a királyi birtokokat, a várhoz rendelt földeket és népeket a megye határain belül (nemegyszer, később, azon kívül is). Bár az ispáni rang alatta állt az országnagyoknak (nádor, országbíró, tárnokmester, stb.), a hivatalt - ahol egyáltalán ismerjük viselőjének származását - bizalmi emberek kapták: a király rokonai, hadvezérei, előkelő vitézei, ősi nemzetségek leszármazottai vagy éppen újak alapítói (pl. Veszprém, Aba, Csanád, Hont). Előfordult, az Árpád-kor folyamán szinte rendszeressé vált, hogy főemberek jutalmul kaptak ispáni hivatalt, avagy fordítva: az ispánok országos jelentőségű megbízatáshoz jutottak. A Szent István-i alapítású megyék számát illetően nem jutottak egységre a történelem kutatói: hagyományosan 45 körülire becsülik, de többen -2-