Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A győri egyházmegye az Árpád-korban

A térítésben, majd az egyházi életben fontos szerepet játszottak a szerzetesrendek. Az ország első bencés monostorát Pannónia Szent Hegyén, a mai Pannonhalmán, még Géza fejedelem alapította. A monostor felépítésére, templomának felszentelésére már Szent István uralkodásának első éveiben került sor. A legújabb ásatások felszínre hozták egy kettősszentélyű, vagyis keleten és nyugaton egyaránt apszisban végződő, feltehetően háromhajós templom maradványait, amelyet a korai templommal lehet azonosítani. A hozzá tartozó, fából épült monostorból csupán a padlóburkolat maradványai maradtak meg, mélyen a mai járószintek alatt. A ma látható pannonhalmi templom fő vonásaiban már a 12-13. századból való. Gótikus, reneszánsz és későbbi kiegészítések, javítások együttesen adják a monostor együttes páratlan értékét. Az egyházmegye másik jelentős bencés monostora Lébény. A Szent Jakab tiszteletére szentelt monostort 1208 táján alapították a Győr nemzetséghez tartozó Pot és Csépán ispánok. A templomhoz délről csatlakozott monostor az újkorban pusztult el. A templom mai képét a 19. század második felében végzett "korhű" helyreállítás határozza meg. A háromhajós, félköríves apszisú nyugati toronypáros templom már az ún. nemzetségi monostorok jellegzetes példája. A 12. század folyamán terjedt el az országban, hogy a már számtalan ágra szakadt nemzetségek előkelő tagjai monostorokat alapítottak, ahol a család lelkiüdvéért imádkoztak a szerzetesek, esetenként a nemzetség jelentősebb tagjainak temetkezési helyéül is szolgáltak. A monostorokban kevés szerzetes élt, nem érték el rangban a királyi alapítású nagy monostorokat. Az egyházmegye területén egy ágostonrendi prépostság volt Sopronhorpácson. A több építési fázisban kialakult templom legnagyobb ékessége a 13. századi, bélletes nyugati kapuja. -30-