Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)
A győri egyházmegye az Árpád-korban
A győri egyházmegye az Árpád-korban z egykori Pannónia nyugati területén a honfoglalást közvetlenül megelőző évszázadból frank birodalmi évkönyv tudósít egy eseményről: az avar birodalom nyugati szárnyának a feje, a tudun 805-ben megkeresztelkedett. Ma már nem lehet eldönteni vajon Nagy Károly uralmát elismerő politikai lépés volt csupán az aktu, avagy az avarságot a kereszténységben megmenteni törekvő államférfiúi cselekedet. Sem történeti sem régészeti forrás nem segít a kérdés feloldásában. Mindez elsősorban azt jelzi, hogy a Kárpát medence nyugati felében a honfoglalás előtt sem volt ismeretlen a kereszténység. Az új hazát a 9. század végére teljesen elfoglaló magyar törzsszövetség nagyfejedelme, Géza 972-73-ban Quedlinburgba, I. Ottó császárhoz küldte követeit, akik uruk nevében ígéretet tettek arra, hogy országuk felveszi a kereszténységet. A császár Brúnó, Sankt Gallen-i szerzetest küldte térítő püspökként a fejedelem udvarába. A Piligrim passaui püspök által is támogatott misszió sikerét jelzi több falu Szentgál elnevezése, amelyek Sankt Gallen-i Brúnó egykori monostora védőszentjéről kapták nevüket. Brúnó egyházi felettese a mainzi érsek volt, a mainzi dóm a Tours-i püspök, Szent Márton tiszteletére volt szentelve. így érthető, hogy Szent Márton kultusza már Géza fejedelem alatt elterjedt az országban. Az első monostort, Pannonhalmát a szent tiszteletére még a fejedelem alapította 996ban, a szent feltételezett szülőhelyének, Savariának közelében. Tours városának másik szent püspöke Brictius, magyarul Bereck. A Győr megyei Rétalap község, középkori neve Szentbereckalapja ezért utal korai - az évszázadok során mára elpusztult - templomra. A püspök mellé adott papok a karantán-szláv nyelv ismeretében térítettek. Ezért van egyházi szókincsünkben sok -24-
