Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A temetők tanúságtétele

tos mintázatú keskeny gyűrűk. A nyakláncba akasztva, méginkább elől az ingnyakra varrva került elő egy-egy ún. kéttagú csüngő alsó vagy felső része, máskor egyszerű pityke, ilyesmit a 10. század előkelői szalagokra varrva, hosszú sorozatban hordtak. Tulajdonképpen a viselet része volt, mégis a keresztény temetőrészekből hamarosan eltűnt a vaskés (fa tokban) és a tűzcsiholó készség (tarsolyban). A nyílhegyek - csak egy-egy darab, soha nem teli tegez - már nem fegyvermellékletet jelentenek, hanem babonás szokásból, rontás-elhárító éles vasként helyezték a sírba őket. Esetleg a közösségi tulajdonból való részesedést is jelenthették (nyilas osztás), ez a feltételezés azonban még bővebb bizonyítást igényel. Rontás-elhárító szerepet sejthetünk a kisgyerekek nyakában talált egy-egy gyöngyszem esetében is. A másvilági útra való, talán korábbi sírmellékleteket helyettesítő a halottal eltemetett pénzdarab (obolus, ha éppen nem kilyukasztva, felvarrva találjuk). A temető mindig és mindenhol ősi hagyományokat őriz, egyben mindig és mindenhol szolgál valamilyen meglepetéssel. Himodon egyetlen (amúgy koldusszegény, melléklet nélküli) sírban találtuk meg a honfoglaló magyarok jellegzetes lóbőrös temetkezését, a bőrben hagyott lókoponyát és lábvégeket. Győrszentivánon a ló helyett nyúzott szarvasmarha bőre került egy kisgyerek sírjába. Himodon került elő a tájegység első honfoglalás utáni csont íjmarkolat-lemeze. Edény (étel-ital) mellékelése ritka mifelénk, Oroszváron azonban egész sorozat volt belőlük. LébényKaszáson különleges viseletet dokumentáltunk: a halott koponyáját keskeny bronzpántból hajlított rugós párta fogta körül. Ugyanitt egy lékelt koponyát is találtunk, a 10. századi magyaroknál széles körben alkalmazott sebészi beavatkozás nyomát. Egyre csökkenő számban még a 11. században, szórványosan még később is alkalmazták ezt az ősi, az arab orvostudományban is -22-