Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
KATALÓGUS
gánlakosztályaiba, amint éppen levelet írnak, regényt olvasnak vagy miképp a jelen mű esetében - kézimunkáznak. A XVIII. századi, zsáner felé közelítő arcképmegoldások a francia rokokó portréfestészet nyomán váltak népszerűvé, amelynek eredményeit sokszorosított grafikai lapok is közvetítették. Ez utóbbiakat a francia kultúrára egyre nyitottabb Bécsben is nagy becsben tartották, a befolyásos kancellár, Kaunitz herceg is - kiről Millitz szintén festett arcképet - lelkes gyűjtőjük volt 17 1. Mindazonáltal a kapott mintákat a magyarországi megrendelők igényeihez igazította Millitz azáltal, hogy a képteret és annak mélységét leszűkítette, a környezet jelzését a minimumra korlátozta és a figurát az előtérbe tolta. E takarékos megoldással a hagyományos, félalakos beállításhoz közelítette műveit. Millitzhez több hasonló, életképszerű portré is köthető a magyarországi emlékanyagban, amelyek közül néhány kompozícióját tekintve is kapcsolatba hozható a Zichy Júliát ábrázoló festménnyel: gróf Draskovich Júlia (1 778), és Széchényi Ignácné Viczay Anna arcképei, amelyek szintén kézimunkázás közepette mutatják modelljüket; valamint a könyvvel a kezében ábrázolt Barkóczy Jánosné Sztáray Leopoldina, gróf Orsich Kristófné Zichy Jozefa (1778) és a jobbjában szelencét tartó Festetics Pálné Bossányi Júlia (1 774) portréi 1 2. A képek megoldása nagyjából azonos: a felületet teljesen kitölti az előtérbe ültetett, derékig ábrázolt modell. Az egyik alsó sarokban - mindig azonos formájú - asztalka áll, amelynek csak fedőlapját láthatjuk, rajta írókészlet vagy a kézimunkaeszközöket tartó jellegzetes szövettáska. Az ábrázoltak háta mögött feltűnik a pamlag támlája is, ám több részlet nem utal a szoba berendezésére. A hátteret a konvencionális drapéria és aranyos rojtok élénkítik. A figurák beállítása szintén egyöntetűnek mondható: enyhén térbeforduló test és ellenkező irányba mozduló fej, a tekintet a nézőre szegeződik. A kéztartás sem igazán változatos, amennyiben az ábrázolt az egyik behajlított karját mellmagasságban tartja, a másikat pedig ölébe ereszti. A kompozíciós megoldások és a részletek effajta sablonos ismétlődése valamint a kvalitásbeli ingadozások arra látszanak utalni, hogy a Bécsben műhelyt fenntartó Millitz sokasodó megrendeléseinek segédek, esetleg fiai: Johann és Joseph Christian - kiket 1 763-ban íratott be az Akadémiára - közreműködése 1 j2 révén tett eleget . Gróf Zichy Júlia képmását a kivitelezés fentebb már részletezett gyengeségei okán szintén a műhelynek tulajdoníthatjuk. 54
