Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)

KATALÓGUS

1 bői származott . Millitz műve a morális mondanivaló helyett a rokokó emberképének megfelelően a személyiség közvetlenséget sugalló jel­lemzésére törekedett. Ezt segítette a félalakos formátum, amely szinte karnyújtásnyi közelségbe hozta az ábrázoltat, valamint az asztal mellé ültetett figura kompozíciós megoldása, és az azt körülvevő, otthonos­ságot sugárzó miliő. Millitz festői karakterének meghatározásakor a szakirodalom minde­nekelőtt mesterének hatását emeli ki: Meytens részletező és dekoratív, a különböző anyacjok eltérő minőségét virtuóz módon érzékeltető mo­dorát vitte tovább . Barkóczy Borbála képmásának is ezek a legvon­zóbb tulajdonságai: festője különös örömét lelte a pazar fényű fekete ruha csillogó selymének, a főkötőt, a gallért és a kézelőket alkotó áttört csipkék leheletfinom mintázatának festői újjáteremtésében. Moz­galmasságot a selyemruha felületén végigfutó erőteljes fény-árnyék já­ték és a pamlagon szélesen szétterülő szoknya egymásra torlódó redői adnak a kompozíciónak. Némi bizonytalanság csupán a karok merev elrendezésében érzékelhető, amely azonban Millitz más művein is gya­korta feltűnik. 15. Gróf Cziráky (VII.) László (?) 1773 Johann Michael Millitz Olaj, vászon, 97x76 cm Leltári szám: K.62.42.1. Jelezve a vászon hátoldalán: J. M. Millitz pinxit 1 773 Restaurált: Tury Mária, 1996 Kiállítva: a Xántus János Múzeum állandó kiállításán Gróf Cziráky (VII.) László (1 727-1 792) félalakos arcképe a magyar ősgalériák hagyományos beállításában mutatja be középkorú modelljét. A bal alsó sarokba helyezett rmárványlapú asztal mellett áll, testét, fejét enyhén a kép bal széle felé fordítva. Bal karját csípőjére teszi, míg behajlított jobbját könnyed mozdulattal tartja derékmagasságban. Meggyszínű magyar nemesi viseletet hord: hosszú, barna prémszegé­lyes mentét; gazdagon zsinórozott, csákóra vágott dolmányt, amelyet a derekán négysoros, ezüstszínű, aranycsatos zsinóröv fog össze. Ez utóbbi felett aranyos, indadíszes szíj, amely a szintén aranyozott mar­kolatú szablyát tartja. Az asztalon aranyos kamarási kulcs. A felső szegleteket itt is, miként az előző tételben ismertetett párdarabján, bojt­ban végződő rojt és zöld drapéria tölti ki. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom