Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
AZ ŐSGALÉRIA
hogy Johann Michael Millitz (1 725-1 784 után) volt. Meglehetősen hiányos életrajzából annyit tudunk, hogy 1 739-ben iratkozott be a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol 1747-ben az ifjabb Martin van Meytens tanítványa. Szinte kizárólag arcképfestészettel foglalkozott. Az irodalomban említett legkorábbi műve a lembergi egyetem 1 749-es datálású portrépárja, amely talán utazásainak emléke. A későbbiekben azonban - egy 1 763-as prágai tartózkodástól eltekintve - a császárvárosban élt s dolgozott, ahol magas rangú osztrák államférfiak is foglalkoztatták, mint F. W. von Haugwitz (1763) és W. A. Kaunitz kancellárok 11 1, s emellett 1 756-1 765 között egy tizenöt darabos tiszti galériát is festett a bécsújhelyi Katonai Akadémia számára. Már ekkor kapcsolatba került magyar megrendelőkkel, mint azt herceg Esterházy Pál (II.) Antal 1 759-es, gróf Károlyi Antalné 1 764-es és Teleki Sámuel 1766-os portréja jelzi. Az 1770-es években azután számos magyar arisztokrata család- Festetics, Károlyi, Erdődy, Draskovich, Barkóczy és Széchényi - rendelte meg nála arcképeit. Valószínűleg e népszerűségének köszönhetően lett valamikor az évtized második felében a Pozsonyban székelő gróf Batthyány József prímás, esztergomi érsek udvari festője . A Czirákyak alkalmasint rokonaik közvetítése révén kerülhettek kapcsolatba Millitzcel, hisz több olyan művét is ismerjük, amelyek e családok megbízásából készültek. Mindenekelőtt a Széchényiekre és a Barkóczyakra gondolunk, akik több alkalommal is igénybe vették a bécsi mestert, amiről Forgács Jánosné Széchényi Borbála 1 775-ös portréja, valamint a pontosabban nem datált, de szintén erre az időre tehető, Barkóczy Jánosné Sztáray Leopoldinát ábrázoló festmény is tanúskodik, és talán ugyancsak kapcsolatba hozható Millitzcel vagy műhelyével Széchényi Ignácnak s nejének, Viczay Annának arcképe is 11 3. Ugyancsak megfestette a Széchényiekkel rokon Festetics család némely tagját, s újabban bukkant fel magántulajdonban egy Sigray grófnőt ábrázoló műve is. A Czirákyak XIX. századi arckép-reprezentációjának megrajzolását nagyban gátolja, hogy csupán három mű képviseli azt a győri múzeumba került együttesben, amelyek közül az 1850-1 860-as években az osztrák Ernst Lafite (1826-1885) által festett két, a bécsi biedermeier szellemében fogant női portré érdemel említést (Kat. 22-23.). A század folyamán töretlenül továbbélt ugyan a reprezentatív státus-kép jellegű ősgaléria-típus - elsősorban hivatali képmásként, de a családi arcképcsarnokokban is -, az előző század második felében illetve végén bekövetkezett változásoknak köszönhetően azonban már csupán egyik rétegét alkotta a hazai arcképfestészetnek. Mellette a folyamatosan változó korstílusoknak megfelelő, polgáriasultabb szemléletű és típusú portrék jelentek meg, amelyeken az ábrázolt társadalmi állásával szem29
