Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
AZ ŐSGALÉRIA
kyak és a házasság révén velük rokonságba került arisztokrata famíliák - Barkóczy, Pálffy, Széchényi, Zichy - tagjainak XVIII., s kisebb részben XIX. századi arcképei alkotják a törzsanyagát, amelyet századunk első felében gróf Cziráky Józsefnek Andrássy Ilona grófnővel kötött házassága után az Andrássyaktól származó portrék bővítettek tovább. E csoportot részben szintén XVIII. századi családi képek, részben XIX. századi, régi festmények nyomán készült másolatok illetve a nemzeti függetlenségért küzdő történelmi alakokat bemutató ideálportrék alkotják. Néhányuk szerepelt a tiszadobi és tőketerebesi Andrássy kastélyok műtárgyaiból 1 930-ban rendezett árverésen is, alkalmasint ekkor vásárolhatták őket. A másolatok valószínűleg a tiszadobi Andrássy kastélyból kerülhettek Dénesfára. Magyarországon a főúri családok körében a XVII., míg a nemesség szélesebb rétegeinél a XVIII. században vált általánossá a reprezentatív portrék készíttetésének szokása 10 6. Az egymást követő generációk során ezekből valóságos arcképcsarnokok, ősgalériák alakultak ki, amelyek a családi, tágabban értelmezve a magyar nemesi öntudat vizuális megjelenítői voltak. A Cziráky-portrék XVIII. században készült darabjainak többsége az ún. ősgaléria-típusba tartozik. E kategória jellemző stiláris és ikonográfiái sajátosságai az európai későreneszánsz és manierista arcképfestészet nyomán alakultak ki a magyarországi arisztokrácia vezető családjainak XVII. századi portréin. Mint a kutatás rámutatott, e képmások nem a jellemábrázolás felől közelítették meg modelljeiket, hanem mindenekelőtt ábrázoltjaik társadalmi státusáról kívántak számot adni. A rendi társadalomban a birtokolt kiváltságok és az ezeket kifejező rangok és méltóságok jelölték ki az egyén helyét. A portrén mindez egy sajátos, vizuális és verbális elemeket ötvöző forma révén jelent meg. Az uralkodói képmásokról átvett vizuális jelrendszer: a figurák méltóságteljes beállítása; a nagyúri környezetet, palotabelsőt sejtető oszlop és drapéria; a gazdag viselet, az ötvösművű ékszerek és fegyverek gondos, részletező bemutatása, valamint a családi címer és a címeket, betöltött hivatali méltóságokat felsoroló titulatúra érzékletesen tárja a néző elé az ábrázolt előkelőségét és rangját. Ugyancsak jelentéshordozó szerepű a férfiképmások magyar nemesi viselete, amely egyaránt kifejezte a kiváltságolt nemesi rendhez és az ezzel azonosított magyar nemzethez való tartozást; valamint a vitézi pózként értelmezhető figura-beállítás s a mindenütt megjelenő szablya, amelyek a nemesi öntudat kifejezőiként hirdették, hogy a magyar nemes fegyverrel, vitézsége révén szerezte nemességét s kiváltságait és egyben a követendő vitézi ideálokhoz való igazodást is jelezték. Ez az ősgaléria-típus a hozzá tapadt reprezentatív és ideológiai tartalom és jelentés következtében - mind egész, mind félalakos formátumban - a XVIII. 25
