Perger Gyula: A győrszabadhegyi lucaszék – Artificium et Historia 2. (Győr, 1992)

Egy sorozat elé…

használat után miért szokott eltűnni nyomtalanulL"

8 Sebestyén közlésében nehéz elkülöníteni a Dunántúlon általánosan ismert, a lucaszékhez kapcsolódó képzeteket a mi konkrét eseményünk körülményeitől Nem csoda hát, hogy hat évvel később. Róheim Géza a lucaszékről írott összefoglaló tanulmányában szinte szó szerint átvette Sebestyén közlését, a szabadhegyi lucaszékre vonatkoztatva annak adatait így válhatott azután problémássá a szék alkotó elemeinek, illetve a felhasznált faféteségeknek a száma, hiszen 'Dr. Hollendonner /A Műegyetem Növénytani Intézetének tanára/ a következőképen határozza meg a szék alkotórészeit I. iuczfenyő (Picea excelsa). 1 akáczfa, III. gyertyánfa, IV. tölgyfa, V. bükkfa. VI. nyár- vagy fűz- és akáczfa. VII. galagonya, VIII. nyár vagy fűz. IX. orgona és kőrisfa. A szék tehát kilencz-féle fából készült Magassága 35 cm. hossza 26 cm, szélessége 23 cm (A fedőlap méretei.)" Róheim megjegyzése, miszerint: "dr, Sebestyén adata 13féle fát emleget, a lucaszék kilenczféléből készült! A két szám közötti ingadozás." , nemcsak Sebestyén adatainak félreérthetöséget bizonyítja, hanem rámutat Róheim koncepcionális tévedésére is. Mert bár a növénytani meghatározás bizonytalanságai ellenére is valóban kilencféle fát említ, a meghatározás idején tizenegy alkotórészt lehetett megkülönböztetni. s ezt Róheim - mint gondolatmenetébe nem illő adatot - figyelmen kívül hagyta. Pedig nagyon elképzelhető, hogy eredetileg tizenhárom darabból készült tárgyunk, hiszen két lábát két-két ékkel rögzítették, míg a másik kettőben már csak egy-egy volt a vizsgálat idején. 12