Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK vagy címet nyertek körében. A huszonkét püspök közül tizennégy fő e második csoporthoz tartozik. Ez, az összes a káptalanból püspökségre emelkedők körében 63,6%-os arány. Sok esetben pont azok a személyek jutottak el a hierarchia ezen pontjára, akik magas káptalani pozícióban kezdték egyházi pályájukat. Azok, akikről fentebb azon megállapítást tettük, hogy bejutásuk után nem, vagy alig mozdultak feljebb a káptalani ranglétrán. Ezt fenntartjuk azzal a kiegészítéssel, hogy ők képezik azt a csoportot, akik a legnagyobb arányban lépnek túl a káptalan adta lehetőségeken és válnak címzetes vagy megyéspüspökké, esetleg érsekké. Ennek okát továbbra is az országos kiterjedésű kapcsolati hálójukban, társadalmi státuszukban látjuk. Alább a címzetes és megyéspüspökökké lett kanonokok csoportjait külön bekezdésekben tárgyaljuk. A címzetes és a megyéspüspökök felefele arányban vannak jelen a főcsoportban. A tizenegy kanonok legtöbbször a korábbi nyugat-balkáni novii, szkardonai, szkutarii címzetes püspöki címet kapta.71 Itt érdemes megemlítenünk Kontor Szabó Istvánt, aki a többi címzetes, választott püspökkel ellentétben teljes papi karrier utat járt be, mielőtt címéhez jutott.72 Jelentősebb csoport a másik tizenegy fő, akik működő egyházmegye élére kerültek. Ebből hárman olyan kanonokok, akiket plébániáról installáltak a székeskáptalanba. A győri káptalan tagjai közül ketten emelkedtek idővel a közeli veszprémi püspökség élére. Széchényi Pál huszonhárom, míg nem közvetlen utódja, Acsády Ádám pedig tizenkilenc éven keresztül vezette a veszprémi püspökséget.73 Különösen magasnak tekinthető ilyen kis számokkal történő munka esetén, ha három, a győri székeskáptalanban működő személy is a Csanádi püspökség élére került. Nádasdy esete ugyan különleges, hiszen ő püspökként lett installálva, de itt kell megemlítenünk Dvornikovich Mihályt és Telekessy Istvánt is. Általános tendencia e két célállomáson túl nem vázolható fel, hacsak nem az, hogy bármelyik egyházmegye élére kerülhettek győri székeskáptalani tagok. Eger, Vác, Nyitra, Kalocsa élén ugyanúgy megjelentek a volt, vagy stallumukat is megtartó győri kanonokok, mint Bécs püspöki, majd Kollonich idejére érseki trónján. Jelen fejezet alkalmas arra, hogy egyházi életpályákat egymás mellett vizsgálva újabb bizonyítékot adjon az egyház társadalmi mobilitásban betöltött szerepére. Három olyan kanonokról van tehát tudomásunk, akik plébániai szolgálatból kerültek a káptalani testületbe, ahonnan az egyházi pálya belátható csúcsáig, a püspöki méltóságig emelkedtek. A teljes pályaívet bejárt püspökök között tartjuk számon Matusek András felszentelt tinini püspököt, az imént említett Telekessyt, Acsádyt és azt a Kontor Szabó Istvánt, aki Knin püspöke lett 1713-ban. Önmagában a huszonkét püspöki méltóságig jutott kanonokok száma és aránya is sokatmondó. 71 Címzetes, illetve segédpüspökökre lásd Brodkorb: Die Weihbischöfe 72-102.; Fedeles: Segédpüspökök 5-21. 72 Bedy: A győri székeskáptalan 457. 73 Az alsó és középszintű egyházi hierarchiára különösen igaz Győr kibocsájtó szerepe Veszprém felé, lásd Fazekas: A reform útján 110. 170
