Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Jankovits László: Rimay János levele Naprághy Demeterhez
JANKOVITS LÁSZLÓ RIMAY JÁNOS LEVELE NAPRÁGHY DEMETERHEZ Jankovits László Rimay János levele Naprághy Demeterhez A szóban forgó levél Rimay ún. irodalmi levelei közé tartozik.1 Ha ezt a meghatározást azokra a levelekre értjük, amelyekben részben vagy egészében a műveltség megmutatásának szándékát látjuk, összesen hét ilyen levél van. Közülük egy kapcsolatkeresést szolgál a kortárs filozófus-nagysággal, Justus Lipsiusszal. Három levél egy szerzőhöz, illetve életműhöz kapcsolódó ajánlás, apológia, illetve kritika. További három olyan levél marad, amelyek elsődlegesen valamilyen személyes kéréshez kapcsolódnak, s e kérések keretében mutatják meg a levélíró műveltségét: a szécsényi református paphoz gyereke megkereszteléséért folyamodó levél, az immár esztergomi érsek Pázmány Péternek hálát adó levél és az időben legkorábbi ilyen írás: a Naprághy-levél. Különösen az utóbbi három levélben látszik az, hogy az evangélikus Rimay műveltségét mint közös beszédet, a felekezetek közötti eltérést áthidaló eszközt használja. A Naprághy-levél sajátossága ebben a törekvésben egyrészt a közös életpálya, élethelyzetek, és az ezekre a közös műveltség alapján adott hasonló válaszok hangsúlyozása, másrészt az, hogy Rimay a levél egy pontján latin versbe fog. Különösen ez az utóbbi fontos, hiszen Rimay mint Balassi Bálint tanítványa, költői örökségének gondozója, a Balassi-vershagyomány folytatója és megújítója, általában véve a 16-17. század legjelentősebb magyar költője jól ismert az irodalomtörténetben - a latin költőről azonban kevesebbet tudunk. A továbbiakban a kutatás eddigi eredményeinek összefoglalása, a levél általános bemutatása után először az életpálya találkozási pontjairól esik szó. Ezt követi a vers tárgyalása, és válasz keresése arra, miért szerepel a latin vers éppen a Naprághyhoz írt levélben. Az 1603. július 24-én feltehetően Alsósztregováról írt levélben Rimay az ottani és kisfaludi dézsma visszaszerzésében kéri Naprághy mint királyi tanácsos közbenjárását. Ennek kapcsán ír korai barátságukról, egyként szerencsétlenre fordult sorsukról és a balsorsban segítő közös műveltségükről, valamint a maga szerencsétlensége kapcsán, - hogy is lehetne megfogalmazni, - kárhoztatja nagybátyja, Madách Péter rosszindulatát és műveletlenségét. Levelével fog küldeni a jószerencse reménységének „matériájáról” írt verset is, amely nem maradt ránk a kézirattal. Rimay-kiadásában Ács Pál okkal feltételezi, hogy a „Legyen jó idő csak, fecske száll házamra” kezdetű költemény lehetett ez.2 A közös műveltség csomópontja a sztoikus filozófiai hagyomány: Epiktétosz kézikönyvecskéje, emellett Seneca, Petrarca és Cicero művei. A levélbeli idézeteket 1 GyEL GyKHhLt Cth XII. n. 838. A kézirat másolatáért és számos más kérdésben nyújtott segítségéért köszönettel tartozom Nemes Gábornak. 2 Klaniczay: Hozzászólás 321. 59
