Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE 1927 és 1945 között Csornán többször is tűz ütött ki. Nemcsak a gőzmalom, hanem a tojásraktár körüli tüzek is jelentősnek számítottak, melyek komoly erőfeszítést igényeltek a tűzoltóktól. Sajnos, a betakarítási munkák sem múltak el tűz nélkül 1928-ban. A következő évben a sörgyár és a sörfőzde égett. Voltak azonban szerencsésebb évek is. Ilyen volt 1941, amikor egyáltalán nem volt tűz a településen, vagy 1933, amikor egész évben mindössze két tűzesethez riasztották a tűzoltókat. 1937 szeptemberében a vasútállomáson ütött ki tűz, míg a következő év májusában az izraelita hitközség házának kéményében lévő korom lobbant lángra. 1944 után, a háborús állapotok, a bombázások már állandó munkát adtak a csornai tűzoltóknak. A város történetének talán legnagyobb tüze a Franki malom 1927-es leégése volt. Szalay részletesen, szinte megrendítően tárja az olvasó elé annak a borzalmas éjszakának az eseményeit. Amikor a tetőzet lángokban állt, az égő malom látványa mindenki számára egyértelművé tette a súlyos helyzetet. A szomszédos települések tűzoltói is csornai társaik segítségére siettek: bogyoszlói, rábatamási, szili, bősárkányi, rábacsanaki, földszigeti önkéntes tűzoltók kezdték meg azonnal az oltást. Húsz község tűzoltói küzdöttek a lángokkal, mindhiába. Csorna férfilakossága is a helyszínre sietett segíteni. A tűz fentről lefelé terjedt, és már a raktárakat, melléképületeket is veszélyeztette. Ekkor érkeztek meg a győri tűzoltók, hajnali 5:45- kor. A győriek mindent megtettek, ami tőlük tellett. Hősiesen vetették bele magukat a legnagyobb veszedelembe is. Amikor reggel 10 órakor a győriek eltávoztak, a tűz még mindig égett. A szerző ismertetése kitér a környező településeken történt tűzesetekre is. Szalay érdeme, hogy kutatása nem szűkült le kizárólag Csornára, hanem annak szűkebb környezetét is vizsgálta. A csornai tűzoltók szinte minden esetben a helyiek segítségére siettek. A tűzbiztonság megteremtésében is kiemelkedő szerep jutott a tűzoltóknak. A kutakat folyamatosan vizsgálták, ahol kellett, újakat hoztak létre. 1930-ban rögtön három nagyobb tűzkutat is építettek. A rendszeres nyári munkák kiemelt kockázatot jelentettek tűzrendészen szempontból. A tűzoltók éjjel-nappal állandó ügyeletet tartottak a ’30-as években Csornán, valamint bevezették a hetes tiszti ügyeletet is. Nemcsak a tűz, hanem egyéb természeti csapások is munkát adtak a tűzoltóknak. A felhőszakadások, villámkárok, áradások mellett néha különös feladatokra is bevetették őket. 1936 nyarán például szökött csavargót kellett felkutatniuk, és visszakísérni a főszolgabíróságra. Érdekesség, hogy a település közvilágítását is a tűzoltóságról irányították, lévén, hogy ott volt elhelyezve a kapcsolószekrény. Bálok, mozik, táncmulatságok alkalmával is a tűzoltók ügyeletet láttak el, néha visszaélve a lakosság és a vendéglátósok bizalmával. Az utcák portalanítását is ők végezték. Ezek a többlet információk a szerző részéről segítik az olvasót abban, hogy hangulatában is megérezze, hogy mit jelentett egy település életében a tűzoltóság. Szalay ugyanakkor nem hallgatja el a tűzoltók számára kellemetlen eseteket sem. 252
