Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Világi Dávid: A győri evangélikusság helyzete a Tanácsköztársaság időszakában
Hitoktatás és iskolaügy 1919 folyamán az első kérdéskör, mely az egyházakat, s így a győri evangélikus gyülekezetét is gyakorlati szempontból érintette, a hitoktatás kérdése volt. Pálmai Lajos esperes 1919. január 7-én kelt levelében - tehát már jóval a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt - hívta fel a gyülekezetek figyelmét arra, hogy tiltakozzanak ama tervezet ellen, mely megszüntette volna a vallásoktatás lehetőségét az iskolákban: „Egyházunk a politika gyűlölködő, szennyes mozgalmaiba sose avatkozott - azon magasabb elveinél fogva, melyeket hűségesen szolgált évszázadok óta nemzetünk, társadalmunk javára. De, ha a politikai részről jön ellenünk a támadás, s a valláserkölcsi nevelés mellőzésével egyházunk életerejét akarják megbénítani, s vérrel, verejtékkel épített és fenntartott iskoláinkban az ifjúság vallásos nevelését akarják lehetetlenné tenni, ez ellen egyházunk s hazánk jól felfogott jövőjének érdekében védekeznünk kell.”8 A vallási neveléssel kapcsolatos tiltások és korlátozások sora már március elején kezdetét vette, bár ekkor még csupán az állami fenntartású iskolákat érintő módon. A közoktatásügyi miniszter 1919. március 4-én kiadott rendelete (1746/919. ein. sz.) értelmében az állami és községi tanintézetekben sem a felügyelő hatóság, sem a tanárok, sem a hitoktatók nem kötelezhették a diákokat az órarendi vallásoktatáson kívül bármilyen vallásos alkalmon való megjelenésre. Ugyanígy a tantestületek tagjait sem lehetett ilyenre kötelezni.9 A gyorsan változó körülményekhez igazodni próbálva Kiss Lajos győrújfalui néptanító már március 22-én jelezte Pálmai Lajos esperesnek: „Ma olyan időket élünk, mikor a tűzzel nem jó játszani, ezért mindaddig, míg a megyei direktóriumtól engedelmet nem kapok, sem a vallásoktatást sem az istentiszteletek tartását nem végezhetem.”10 A Győr városi és megyei direktórium március 24-én 2. számú rendeletében eltörölte a város és megye összes iskolájában a vallásoktatást. A tantermekből mindennemű felekezeti vonatkozású képet, jelvényt el kellett távolítani, s mellőzni kellett az ilyen jellegű üdvözléseket, köszönéseket, valamint az imádságot. A végrehajtást a direktórium erre kijelölt megbízottja ellenőrizte.11 Az egyház mindent megtett annak érdekében, hogy a korlátozások ellenére folyamatosan biztosítsák az ifjúság részére a hitoktatást. Erre utal Pálmai Lajos esperes 1919. március 28-án kelt levele: „A vallástanítást a tanító urak az iskolán kívül sem végezhetik, viszont a lelkészek az iskola helyiségében nem. Felkérjük Nagytiszteletűségedet, hogy megfelelő helyiségről (templom vagy magánház) gondoskodni s a vallástanítást úgy az anya-, mint leánygyülekezetekben is teljes VILÁGI DÁVID A GYŐRI EVANGÉLIKUSSÁG HELYZETE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKÁBAN 8 RMEGYLI. 1. d. 1.1/1919. számú iktatott irat. 9 RMEGYL 1.1. d. 1. 33/1919. számú iktatott irat. 10 RMEGYL 1.1. d. 1. 35/1919. számú iktatott irat. 11 RMEGYL 1.1. d. 1. 32/1919. számú iktatott irat. 221
