Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Pápai Emese: Schima A. Bandi iparművész fejedelmi ajándékai az első világháború idején
PAPAI EMESE SCHIMA A. BANDI IPARMŰVÉSZ FEJEDELMI AJÁNDÉKAI... Pápai Emese Schima A. Bandi iparművész fejedelmi ajándékai AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Schima A. Bandi győri iparművész Römer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban őrzött hagyatékának feldolgozása során kiemelt fontossággal bír az első világháború alatt, - és részint a világháborús propaganda hatására - készített műalkotások ismertetése. Az iparművésznek a témában alkotott legfontosabb munkáját - amiért 1932-ben elnyerte az aranykoszorús mesteri címet - ugyanezen folyóirat hasábjain már ismertettem.1 Jelen tanulmányomban az említett Kárpáti őrséggel mind tematikájában, mind művészi indítékaiban megegyező, további három műalkotás bemutatása a célom. Schima A. Bandi Schima András néven született 1882. november 23-án Orosházán, bánáti sváb családban. Elemi iskolába az Arad megyei szépfalvi római katolikus népiskolába járt, ahol 1895 őszén fejezte be tanulmányait. A két év polgári iskola elvégzését követően a kitűnő rajzkészséggel megáldott ifjú az aradi Fa- és Fémipari Szakiskola diákjainak sorába lépett. A szakiskola elvégzése után 1900 és 1904 között az aradi Weitzer János Gép-, Waggongyár és Vasöntöde Rt.-nél dolgozott lakatosként. Ezt követően, az Aradi Kereskedelmi- és Iparkamara ösztöndíjával Berlinben folytatta tanulmányait, ahol több neves műiparos műhelyében dolgozott, valamint iparostanoncok részére szervezett műkovács tanfolyamokon képezte magát. Külföldi tanulmányait 1906-ban fejezte be. Ezután tért haza Pozsonyba, ahol 1919- ig a Magyar Királyi Állami Fémipari Szakiskola művezetőjeként tevékenykedett. A korabeli politikai helyzet alakulásának dinamikáját követve az Osztrák-Magyar Monarchiával szövetséges országok fejedelmeit lepte meg sorra egy-egy reprezentatív iparművészeti alkotással. Elsőként az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb szövetségese, II. Vilmos császár (1914), ezt követően V. Mehmed Resad török szultán (1915), végül I. Ferdinánd bolgár cár (1916) kapott tőle hálája és elismerése jeléül reprezentatív művészi ajándékot. Az ilyen jellegű, tisztelgésnek szánt, ajándékozó gesztusokat hivatalos szinten is gyakorolták a korban. Sajtóhírből tudjuk, hogy Pozsony városának közgyűlése 1915. december 7-én elhatározta az addigi Vadász-sor nevű utcának Ferdinánd bolgár király utcává, a Rózsa utcának V. Mohamed szultán utcává való átnevezését. A helyi sajtóban megjelent indoklás pedig így hangzott: „.. .elnevezésével annak a nagy és meleg rokonszenvnek hódolt a törvényhatóság, melynek derék balkáni szövetségeseink örvendenek egész Magyarországon. Pozsony tehát most már a szövetségben küzdő államok mindegyikének uralkodójáról elkeresztelte egyik utcáját.”2 A fejedelmi ajándékok Schima 1 Pápai: Történelmi 285-312. 2 NyH 1915. december 7. 3. „Városi közgyűlés.” 197
