Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: Az oszmánok vagy az estraneusok? Hidász, a török korban elpusztult rábaközi falu
GERENCSÉR PETER AZ OSZMÁNOK VAGY AZ EXTRANEUSOK?... az utolsó mondat a 17. században standard formulájává válik a hidászi összeírásoknak, nyilvánvaló, hogy a korabeli történeti tudat a törökök pusztításával magyarázta a falu megsemmisülését. A tizenötéves háború során az oszmán csapatok 1594. szeptember 29-én elfoglalták a győri várat, október 3-án pedig a tatárok bevonultak Pápára.30 31 Ezzel a Rábaköznek a Rába folyó által természetes módon védett síksága előbb keletről, Győr irányából, majd pedig délről, Pápa felől vált nyitottá, teret adva a környék felégetésének. Kapuvár vára a rábaközi tartomány elleni támadásokat azért nem tudta késleltetni, mert földrajzilag éppen a térség ellenkező, nyugati peremén feküdt. Csak három év múlva, 1597 augusztusában sikerült visszafoglalni előbb Pápa várát, majd a következő év március 29-én a stratégiailag kiemelt Győrt.32 A kapuvári urbárium még Pápa visszavétele előtt készült, 1597. április 18-án kezdték meg az összeírást. Az urbárium idézett sorai azt is felfedik, hogy a Rábaköz katonai központja, Kapuvár nem esett a török-tatár sereg áldozatául, sőt biztonságos menedéket nyújtott a keletről, többek között Hidászról menekülőknek.33 A hidászi menekülteket a többi falu „futott embereivel” együtt meg is találjuk közvetlenül a kapui vár alatt, mely helyet az összeíró topográfiai szemlélete „kőfal melletti” városrészként ír le. Itt talált menedéket egy szalmakunyhóban a hidászi Karikás István, aki feltehetően azonos azzal a személlyel, akit az 1584. évi urbárium hidászi lakosként írt össze. Tudjuk róla, hogy igen nagy szegénységben tengette napjait, igavonó állata nem volt, ezért alkalmi munkával, aratással és szénagyűjtéssel tartotta fenn magát. Szintén a kőfalnál talált oltalmat a korábban ugyancsak említett Karikás Antal, aki ezúttal a hidászi földön halászatból élt, akárcsak a korábbi hidászi, Garab Benedek. Kondor István neve is ismerős 1584-ből, 1597-ben ő volt a bíró: „Az Hydazy Vyzett halazza, Biroságáigh Semmith Nem ad róla, Ez Szabados Byroságában az Zolgálattwlis”. A négy volt hidászi helybeli jobbágy mellett feltűnik az urbáriumban öt egykori vidéki, külbirtokos is. Közülük Henye János nevével már megismerkedtünk korábban, de hidászi földön volt halász a babóti Tóth Benedek, a babóti Tóth Péter, akiknek nevével korábban nem találkoztunk extraneusként. Az ordódi Hajgató János szintén hidászi halászatából élt. Rendkívül érdekes az az adat, ami a Veszkényből Kapuvárra menekült Varga Tamás, Török István volt jobbágya esetében olvasható, miszerint „Ez Varga Thamas azon igyekezyk, hogh az Hydassy földön Eősythöll maráth Halaszo Vizeth, fogadgion feli, Es Ebed halath adgyon Róla az Vrnak eő Naganak”. Ez ugyanis arra világít rá, hogy a szomszédos falvak jobbágyai megpróbálták megszerezni az árván maradt hidászi halászföldeket, azaz már közvetlenül a falu lakóinak elfutását követően megindult az idegenek 30 MNL OL E 156. Fasc. 12. No. 42/c. pag. 2. Itt a saját olvasatomat közlöm, de az urbáriumot publikálta: Mikó: Az 1597. évi 127. 31 Tóth: A mezőkeresztesi csata 162-163. 32 Tóth: A mezőkeresztesi csata 270., 285. 33 MNL OL E 156. Fasc. 12. No. 42/c. pag. 5-9. et passim. 121
