Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Jékely Zsombor: A győri Jézus-születése kárpit
JÉKELY ZSOMBOR A GYŐRI JÉZUS SZÜLETÉSE-KÁRPIT zők egyaránt megalapozottan úgy vélik, hogy a megjegyzés egy, a trentói székesegyházban a mai napig fennmaradt sorozathoz hasonló kárpitciklusra utal, nem kizárva persze, hogy nem egy sorozat darabjairól van szó. Sajnos egyelőre nem ismert, hogy a sorozat többi tagja (4-5 nagyobb kárpit) mikor került ki a győri székesegyházból, és miért csak a Jézus születését ábrázoló darab maradt ott a 19. századig. A tanúvallomás nem tartalmaz elegendő információt a Jézus születése kárpitra vonatkozóan, de más adat híján ez tűnik a legvalószínűbbnek. Arra vonatkozóan nem ismerünk egyértelmű forrásokat, hogy maga Naprághy Demeter hogyan jutott a kárpitokhoz. A végrendelettel kapcsolatos dokumentum alapján egyértelmű, hogy nem a győri székesegyház későközépkori felszereléséhez tartozó darabokról, hanem Naprághy Demeter saját tulajdonában lévő műalkotásokról van szó. Közismert, hogy Naprághy erdélyi püspökként 1601-ben kényszerült Gyulafehérvárról a királyi Magyarországra menekülni.16 Ekkor hozta magával Szent László király váradi ereklyetartó hermáját.17 Rövid pozsonyi tartózkodás után 1607-ben lett a győri egyházmegye püspöke. Pályafutása során több helyen is hozzájuthatott értékes kárpitokhoz, amelyeknek azonban korábbi leltárakban eddig még nem sikerült a nyomára bukkanni. Azokban a leltárakban, ahol a Szent László herma Győrbe vezető útja nyomon követhető - 1557-ben még a váradi székesegyházban volt, 1600-ban Gyulafehérvárott, 1602 után (az 1605-ös leltár szerint) már Pozsonyban, végül 1607-től Győrben - nem találunk hasonló kárpitokat.18 Az 1557-es váradi leltár egy háromdarabos kárpitsorozat mellett két, a kalocsai székesegyházból menekített szőttest sorol fel,19 és az 1605-ös pozsonyi leltárban is vannak kárpitok, de a Szent László hermával ellentétben Naprághy neve nem szerepel mellettük megjegyzésben.20 így egyelőre nincs semmilyen támpontunk arról, hogyan kerülhetett ez a kimagasló művészi értékű kárpit (és társai) Magyarországra. Ebenhöch nyomán egy Tycho Brache által írott feljegyzést szoktak kapcsolatba hozni a kárpitokkal. A Prágában 1601. évi január 26-án kelt iratban Rudolf császár csillagásza az akkor erdélyi püspök Naprághyt figyelmezteti, hogy a kiéli polgár és kereskedő Perstein Bernát felé fennálló 2823 birodalmi tallér lejárt tartozását ne mulassza el megfizetni.21 Tycho Brache nem említi, hogy miről van szó, így egyáltalán nem biztos, hogy a tartozás a kárpitokkal hozható összefüggésbe. Radisics Jenő e tárgyban világosan fogalmaz: ugyanannyi joggal feltételezhetjük, hogy a kárpitoknak a mondott tartozáshoz semmi közük sem 16 Életéről lásd: Jenei: Az utolsó magyar 137-151. 17 Kerny: Szent László király 378-380. 18 Lásd Kerny Terézia adatait a herma útjáról. 19 Mikó - Molnár: A váradi középkori 315. „Tria tapetia depicta wulgo karpyth vocata aureis filis in Flandria contexta.” 20 Pór: A pozsonyi társas-káptalan 772-782. 21 Ebenhöch: A győri székesegyház 10. Az eredeti levél: Győri Egyházmegyei Levéltár, A győri káptalan magánlevéltára, Cth XII. n. 847. 101
