Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) Sandl és Buchers110 háziipari termékei voltak. A hutaüveg lapok hátoldalára festett (Hinterglas), kezdetleges módon sokszorosított képek ausztriai búcsújáró helyekről (Maria Zell, Annaberg stb.), illetve a házaló kereskedelem révén kerültek Magyarországra. Előfordult, hogy e vallásos tárgyú ábrázolásokat a végrendelkezők a templomra hagyták. 1806-ban a gartai Magyar Anna például „egy pár tükör képet” hagyott az osli templomra.111 Az üvegképek mellett a 19. század utolsó harmadától a nyomdai sokszorosítással készült, a vásárokon szintén már bekeretezve árult vallásos tárgyú olajnyomatok is megjelentek. A képeknek a szent sarokban való elhelyezésére utal a 19. század elején Kapuvárad: leltárba vett „Mária kép a szegletben”.112 A szent sarok vagy a sublót dísze volt a közelmúltig burított üvegként ismert, üvegbúra alá helyezett, legtöbbször színezett viaszból készült szobrocska. Hasonló tárgy lehetett az egyik leltárban szereplő „öveg alatti feszület”.113 A 19. század elejétől szerepel a szoba kegytárgyai között a „szentölt víz tartó”. A szoba bútorzatát egészíthette ki a „kendő tartó”, amelyre a szövött hímű dísztörülközőket terítették. Olcsó, faszerkezetű órával a schwarzwaldi óragyártó háziipar látta el Magyarországot. Javítást is vállaló órások házaltak vele. 1819-ben találkozunk először egy gartai hagyatéki leltárban akkor még a Rábaközben 10. kép Deszkatámlájú szék. Kapuvár, 1791. (RMK-NT. 67.218.1., Oláh Rezső felvétele) 110 Csehül Pohorí. 111 RMK TD 2001.1.11. Magyar Panna végrendelete, Garta, 1806 (közli Kelemen: Jobbágyvégrendeletek 188-190.). Az efféle ajándékok, kegyes „hagyomány”-ok, a 19. században már gyakran az egyház rosszallását váltották ki. A túl népiesnek ítélt ábrázolásokat, az ajándékozó vagy örökhagyó jó szándékára való tekintettel elhelyezték ugyan a templomban, azonban onnét hamarosan eldugottabb helyre, a karzatra kerültek. Végül, adódó alkalommal, onnan is eltávolították azokat (GyEL PL Az osli plébánia iratai, Jáky Ferenc: Jegyzetek az oslii plébániát illetőleg. 161-176.). 112 MNL GyMSMSLV. 27., 2. d., Bognár György hagyatékának összeírása, évszám nélkül. Nem tudjuk, hogy a forrásokban képnek nevezett tárgyak minden esetben a mai értelemben vett (festett vagy nyomtatott) képek voltak-e, vagy pedig „faragott képek”, vagyis szobrok. Azonban a 19. század közepéről, a rábaközi Osliból olyan írott forrással rendelkezünk (GyEL PL Az osli plébánia iratai, Jáky Ferenc: Jegyzetek az oslii plébániát illetőleg. 145-151.) amelyből arra következtethetünk, hogy akkor még a mindennapi szóhasználatban (az alsópapság körében is) gyakori volt, hogy a szobrot „kép”-nek nevezték. Feltételezhető tehát, hogy a plasztikus ábrázolások már a 18. században is ott voltak a parasztházakban, csak a leltárak szövegéből ez nem derül ki egyértelműen. 113 RM TD 955. Preklet Pál hagyatékának összeírása, Kapuvár, 1841. 229
