Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK sekrestyéjében, illetve a Bor go kisebb templomainak valamelyikében került sor. Természetesen a pápa, s ezáltal - az ubi papa, ibi Roma elv alapján - a Curia Romana tartózkodási helye is befolyásolta a színhely kiválasztását, így az 1430-as, 1440-es években különböző firenzei, bolognai és ferrarai templomokban történtek ezen események. Az extra tempora ordinációk esetében a hely kijelölésében minden bizonnyal az ordinációt végző püspököknek lehetett meghatározó szerepük, nyilvánvalóan igyekeztek a saját lakhelyükhöz közeli templomokat választani, sőt esetenként saját rezidenciájukon is sor kerülhetett az ünnepi aktusra.70 Az azonos időpontban felszenteltek száma magától értetődő módon nagy változatosságot mutat. Az egyik legfrekventáltabb nap 1471. december 21-e volt, amikor összesen 58 személy kapta meg az első tonzúrát,71 köztük a győri egyházmegyés Domokos scolaris.72 Ők természetesen kiegészültek a magasabb ordókat felvevő további klerikusokkal, így például István zágrábi egyházmegyés alszerpappal, akit ekkor diakónussá szenteltek.73 Valamennyi ordináción jelen kellett lennie egy kamarai jegyzőnek, aki egyrészt tanúként az eljárás törvényességét szavatolta, másrészről pedig ő szólította egyenként és ellenőrizte a kandidálókat, szükség esetén javította a vizsgálatok alkalmával készített szentelési listákat, amelyeket az eseményt követően az ordinációt végző prelátus aláírásával hitelesített, majd pedig a Camera Apostolica hivatalában helyezték el.74 A szentelést követően a kamarai jegyző kérésre kiállította a hivatalos igazoló dokumentumot (littera testimonialis, littera ordinum, littera formata, formata), amely természetesen díjköteles volt.75 A Kamara illetékességi köre - amint fentebb említettem - kiterjedt a dimissorialiáк kiadására is, amelyek szintén taxakötelesek voltak.76 Mentességet élveztek a fizetés alól (gratis) a pápai Kúria tagjai, a bíborosok familiárisai, illetve a rászorulók (propter paupertatem) ,77 A regisztrum-kötetek tanúsága alapján a szentelést igazoló okmányokat a 15. század derekától az ordinátor és az okiratot elkészítő jegyző egyaránt aláírta.78 A szentelési listákat, a dimissoriákát, valamint a felszenteltek számára kiállított okiratokat az egyik kamarai klerikus - erősen lerövidített formában bemásolta - a Libri formatarum köteteibe. Gyakran nagyon hanyag módon dokumentáltak a hivatal munkatársai, így például olyanok neveit is beírták, akiket nem szenteltek fel, majd később az ellenőrzés 70 Pl. „in domo sue proprie habitationis”; „in capella sue habitationis”; „in capella sue habitationis apud ecclesiam s. Iacobi in Septimiano de Urbe regionis Transtyberim”. ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 8., fol. 143r; vol. 11., fol. 74rv; vol. 12., fol. 109r. 71 Schmitz (-Kallenberg): Die Libri Formatarum 460. 72 ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 6., fol. 21r. 73 Uo. fol. 22r. 74 Pelliccia: La preparazione 36. 75 Két eredeti, magyar klerikusok számára kiállított tanúsítványt ismerek. MNL OL DF 209059., 257534. 76 Pelliccia: La preparazione 36. 77 Schmitz(-Kallenberg): Die Libri Formatarum 470. 78 Hledíková: Libri formatarum 15. 88
