Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Szalai Zsolt: Életút és életmód - Mithay Antal fényképei
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK fotó egyfelől bizonyítja, hogy a lefényképezett dolog ott volt, létezett, tehát történeti hitelessége megkérdőjelezhetetlen, másfelől a kulturális emlékezetet is mozgásba hozza. A fotó a rajtuk szereplő emberek, terek, épületek által az identitások különböző rétegeinek aktivizálására képes, így „a nézőből az emlékezet, illetve az utóemlékezet munkáját kényszeríti ki”.8 Roland Barthes szerint a fotó nem csak a felvétel pillanatát tükrözi viszsza, hanem a történetiséget megképző változást is.9 Az odafordulás a fotókhoz felfedhet (de persze el is rejthet) egy történetet, hiszen a kép pusztán az ábrázoltak realitását igazolja, a jelentés a néző konstrukciója. A fénykép nem csak egy hely, egy épület akkori és mostani állapotának különbségét mutatja meg, hanem a szemlélő számára lehetővé teszi a múlthoz való viszonyulást, az azóta eltelt idő, a távolság megértését, a történetiség megélését. (1. kép) 1. kép Mithay Antal portréfotója, 1930. április 13. (Zselatinos ezüst előhívópapír. RFMTM HGy F.2018.1.12.45.) A fényképek azonosítása A Rómer Múzeum fotógyűjteményében fekete-fehér zselatinos üvegnegatívok és üvegpozitívok mellett több száz, tizennégy albumba ragasztott kisméretű papírpozitív található Mithaytól. Az üvegnegatívok érdekessége, hogy a fénykép témáját, a készítés pontos időpontját, az exponálás időtartamát, a lemez típusát és az időjárási körülményeket is dokumentálta. Ez nem csupán a pontos beazonosítást teszi lehetővé, hanem fotótörténetileg is fontos adalékokkal szolgál. A tizennégy fűzött fényképalbum 2015-ben került elő a Helytörténeti gyűjtemény raktárából, amelyeket római számokkal, illetve pontos dátumokkal címkézett fel a fotós, a képek alatt pedig kézzel írt témamegjelölés olvasható. Az albumok II-től XV-ig számozottak, az I-es kötet azonban elveszett. A kutatás során kiderült, hogy ezen nagyszabású és értékes, ám feldolgozatlan fotóanyag készítője is Mithay Antal. Nem nyilvántartott dokumentumként őrizte a múzeum, mivel készítőjük neve nem szerepel rajtuk. A fotós azonosítása azért is volt nehéz, mert bár képaláírásokkal látta el azokat, önmagát sehol nem nevezte meg. Feleségét, Nellyt, illetve fiát, „Sanyi”-t azonban annál többször. Feltűnt, hogy több fényképet is készített a győri reáliskoláról (ez a mai Révai Gimnázium), sőt annak 8 Uo. 9 Barthes: Világoskamra 90. 314
