Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Pápai Emese: Történelmi lét - művészi tudat, avagy a "Kárpáti őrség (1914-15)" különös története
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK veiére végül Krundl Ágost fogalmazó levele szolgált némi felvilágosítással, aki a fellebbezést benyújtó Winter Ármin törvényhatósági bizottsági tag beadványából idézett egy részletet: „...a domborműnek nincs művészi értéke, vételára aránytalanul magas, továbbá, hogy a városnak most nagyon kell takarékoskodnia és ilyen célra nem szabad ilyen nagy összeget fordítani. Végül arra is hivatkozik [ti. Winter Ármin], hogy az Ön útját nem kell egyengetni, mivel amúgy is biztos állása van.”34 Winter Ármin véleménye a vallás és közoktatási miniszter szakvéleményére támaszkodott, miszerint „a megvenni szándékozott mű múzeumi értékűnek nem minősíthető”.35 A másik ok a „városok fizetőképességének fenntartása” érdekében hozott 147.500/1914 számú szigorú takarékossági körrendelet, mely a háborús viszonyokra való tekintettel a vásárlást már az első perctől fogva szinte lehetetlenné tette. A Kárpáti őrség értékesítésének első, de nem utolsó meghiúsulása - a történet végének ismeretében - sajnos előrevetítette a mű későbbi hányattatott sorsát. A kétségbeesett alkotó ezután Vig Albert királyi tansegédhivatali főigazgatót kereste meg levélben, hogy a Kárpáti őrség teljes bírálati szövegét megkapja, ugyanis a Krundl Ágosttól származó részinformáció olyan, „amiből a jövőre való tekintettel képtelen vagyok megállapítani, hogy miben hibáztam” - fogalmazott a művész az 1917 elején kelt levelében.36 A válasz erre a levélre - ha egyáltalán érkezett - nem ismeretes. Mindenesetre az alkotó pozsonyi tartózkodásának további évei alatt, egészen 1919 végéig, a Kárpáti őrséget többé nem mutatta be kiállításon. Bár már korábban jelentkeztek, nagyjából ebben az időszakban súlyosbodtak és állandósultak az egyébként még fiatal művész egészségügyi problémái. Egy 1912-es bizonyítványban orvosa idegességet, vérszegénységet és légcsőhurutot diagnosztizált.37 Ezek a betegségek egész életén át elkísérték Schima A. Bandit. Elsősorban egyre súlyosbodó neuraszténiája miatt húsz évnyi gyakorló pedagógusi pályája folyamán több ízben is kényszerpihenőre és kezelésre szorult. Végül 1927-ben, mindössze 45 évesen, nyugdíjazását kérte győri munkahelyéről és attól kezdve magánvállalkozóként tevékenykedett. A Kárpáti őrségre vonatkozó következő hír, hogy a továbbra is anyagi gondokkal küszködő művész a műért előlegként kapott összeg fejében ajánlotta fel a tárgyat iskolaigazgatójának, személyes jóakarójának, Bejczy Árpádnak, akivel levelezés útján még Győrbe költözése után is szoros baráti viszonyt ápolt. Hogy egyáltalán véglegesítette-e ezt a fogalmazványt Schima A. Bandi, illetve Bejczy Árpád elfogadta-e az ajánlatot, erre vonatkozóan nincsenek adataink. A gesztusban inkább a művész kétségbeesett adósságrendező szándékainak egyikét érdemes látnunk. Az átruházás megvalósulásának mindenesetre teljességgel ellentmond az 34 MNL GyMSMGyL XIV. 19. II/2/43. Krundl Ágost fogalmazó levele Schima A. Bandihoz. 35 MNL GyMSMGyL XIV. 19.1/IV/23. A magyar királyi belügyminiszter 158.140/III 1916. számú levelének másolata a Sima András: „Kárpáti őrség” című domborművének a megvétele ügyében, 1916. okt. 7. 36 MNL GyMSMGyL XTV. 19. Ш/30-32. Schima A. Bandi levele Vígh Bertalan királyi tansegédhivatali főigazgatóhoz, 1917. jan. 8. 37 MNL GyMSMGyL XIV. 19.1/III/27. Orvosi bizonyítvány a „Pozsony” Vízgyógyintézet Igazgatóságától, 1912. febr. 4. 296
