Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) a 18. században kezdődött. A kapuvári Mezner János jószágának „becsülevel”-ében, 1767-ben már „vas abréncsos vödör”-ről olvashatunk.214 Előtte általánosan használták a fa (mogyoró- vagy nyírfavessző) abroncsot. A kétfajta abroncsozási mód a 19. század folyamán még évtizedeken át élt egymás mellett, így érthető, hogy az inventáriumok szinte mindig megjegyzik, hogy a szóban forgó faedény „fa abrintsra” vagy „vas abrintsra” készült-e? Az utóbbi természetesen értékesebb volt. Gabona, korpa és liszt tárolására szolgált a vesszőből font kas: „cserény kas”, „gabonás kass” vagy „vessző kas”, valamint az ácsolt hombár, régebbi nevén a „szökröny” „gabnás szökröny”, „lisztes szökröny”. Kasból több is állhatott a kamrában. A bennük tárolt szemes gabona vagy őrlemény kipergésének megakadályozására belül, esetleg kívül-belül pelyvás agyaggal tapasztották. Fennmaradt példányát e területről nem ismerjük, így formáját, megjelenését sem. Azonban 1798-ban Tamásiban „2 kassban 43 mérő buzá”-t vettek leltárba,215 1846-ban Kapuváron „két fiókos kas”-t említenek,216 1857-ben pedig ugyanott „vessző szekrény”-t.217 Mindezekből arra következtethetünk, hogy a „kas”-ok viszonylag nagyméretűek voltak, megjelenésükben pedig hasonlóak a „szökröny”-ökhöz, tehát, valószínűleg hasáb alakúak, és egy- vagy kétrekeszesek lehettek.218 A 18. század végétől szinte minden háztartásban összeírtak egy-két lisztes, tejes vagy gabonás „szökrön”-t. Funkciójuktól függően igen eltérő méretűek lehettek. A lisztes és tejes „szökröny”-ök219 talán a Rábaközben is a lakószobákból kikerült, rangjukat vesztett ruhatároló bútordarabok lehettek, míg a gabona tárolására valók feltehetően a későközépkori vár- és malomleltárakban előforduló „szökröny”-ökhöz hasonló, eleve erre a célra készült terjedelmes tárolóeszközök voltak. Paraszti használatban a napóleoni háborúkat kísérő gabonakonjunktúra idején terjedtek el számottevően. Legkorábbi fennmaradt példányaik a 19. század első harmadából valók. (18. kép) Mivel lényegesen 214 MNL OL P 108., Rep. 14. Fase. D. No. 132. Mezner János jószágának becsülevele, Kapuvár, 1767. 215 MNL GyMSMSL IV. 16., 2. cs., Mesterházy József javainak összeírása, Tamási, 1798. 216 RMKTD 2001.1.29. hidi Nagy János hagyatékának összeírása, Kapuvár, 1846. 217 MNL GyMSMSL IV. 182. e, 5. d., Pölcz József uradalmi téglás lefoglalt ingóságai, Kapuvár, 1857. 218 A néprajzi szakirodalom szerint a gabonás kas leggyakrabban fatalpra, fakeretre kötött, négyszögletes, fekvő tégla alakú volt, de ismert volt a szintén fatalpon álló hasas, kör vagy ovális formájú is (Füzes: A gabona tárolása 29.). Ez utóbbira a Rábaközből közvetett adatot sem ismerünk. 219 Az aludttej készítése céljából „fazékra öntött” tej tárolására szolgált, hogy a macska hozzá ne férhessen. Terepmunkám során, 2003-ban Edvén asztalos technikával készült változatát ([éjtartó láda) 2003-ban még láthattam. 243 18. kép Gabonás „szökröny” Rábcakapi, 1839. (SzNM. 88.22.126. alapján)
