Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK bók készítették. Gartán, 1796-ban női viseleti darabok között egy „ködmeny”-t,160 1872-ben pedig „firfi ködmen”-t161 vettek leltárba, így nyilvánvaló, hogy a bőrből készült ruhadarabnak női és férfi változata is volt. Himodon 1878-ban „vörös ködmeny”-t említenek.162 A módosabbak bundát is hordtak. Cirákon 1862-ben „bőrbundá”-t vettek fel a leltárba.163 A század első felében még a Rábaközben is dolgoztak szűcsök,164 később azonban a lakosság az itteni vásárokon is megjelenő pápai és veszprémi iparosoktól szerezték be a bőrből készült ruhadarabokat.165 A kutatásba bevont forráscsoport mindegyikéből hiányzik a 19. század első felében elterjedt női nyári lábbeli, a cipő és a női csizma is ritka. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a nők ebből csak egy-egy (ünnepre való) párral rendelkeztek, ami haláluk után a halotti öltözet részét képezte, tehát a halottal együtt eltemették. Hasonló oka lehet a férfi csizma és a kalap szerfölött ritka előfordulásának. Ez utóbbit a koporsóban a halott feje mellé tették.166 A ládabéliek között az ágynemű a viseleti darabokhoz hasonló súllyal szerepel a vagyonleltáraknak. A lepedő az ágynemű talán legváltozatosabb és legnagyobb múltú darabja. Anyaga és kidolgozása a szerint különbözik, hogy háló- vagy díszágyba való-e, valamint azon belül hol helyezkedik el? Az inventáriumok rendszerint csak „szalma terítő”, „alsó lepedő”, „alsó lepedő vagy szapu födél”,167 illetve „felső lepedő” néven különböztetik meg ezeket. A szalmaterítő durva, kétnyüstös vászonból készült. Erre került a szintén kendervászon, de finomabb, puhább alsó lepedő. A felső díszlepedő rendszerint hímzett, széle csipkével díszített volt. A jobb minőségű lenvászon lepedők a Felföldről kerültek a Rábaközbe. A vászon szövésével és az azzal való kereskedelemmel elsősorban Árva, Trencsén, Gömör és Szepes vármegyék szlovák (tót) és magyar lakossága foglalkozott. A „gyolcsos tótok” és „csipkárok” nemcsak kész lepedőket és végvásznakat árusítottak, hanem mindenfajta egyéb kézimunkát, csipkét, hímzést is,168 amelyeket azután a Rábaköz parasztsága a helyi ízlés szerint használt fel. A díszágynemű használatának a kisnemeseknél és a mezővárosi parasztságnál a 18. században már hagyománya volt, és a jobbágyok vagyontárgyai közt is felbukkan.169 Gitzi Imre szováti takácsmester 1795-ben „súlyos betegségben esvin és az örökké valósághoz készülvin” Örzse leányára hagyott egyéb „ágybéli ruhák” mellett egy „tót himes fölső lepedő”-t.170 1845-ben Osliban pedig „lepedő 160 RMK TD 2001.1.6. Szabó Mihályné hagyatékának összeírása, Garta, 1796. 161 MNL GyMSMSL IV. 411., 21. d., Molnár György hagyatékának összeírása, Garta, 1872. 162 MNL GyMSMSL IV. 411., 38. d., öreg Kiss János hagyatékának összeírása, Himod, 1878. 163 MNL GyMSMSL IV. 411., 27. d., Kiss Antal hagyatékának összeírása, Cirák, 1862. 164 A kapuvári szűcsök 1713-ban nyertek céhszabályzatot herceg Esterházy Páltól (MNL GyMSMSL IX. 1. 5. e. Céhiratok, Kapuvári szűcscéh). 165 Domonkos: Kézművesség - népművészet 58. 166 Csiszár: Halotti szokások 365. 167 Az elnevezés arra utal, hogy a lúgozás előtt a „szapusajtár”-ba belerakott szennyes ruhákat durva vászonnal (ami lehetett az „alsó lepedő” is) terítették le, és erre öntötték a szitált fahamut. 168 Palotay: Tót csipke 4-7. 169 Zentai: Az ágy és az alvás 246-249. 170 MNL GyMSMSL V. 4., Rábaszovát község iratai, 1. d., Gitzi Imre végrendelete, 1795. (közli Kelemen: Jobbágyvégrendeletek 171.). 236
