Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)

Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)

CSISZÁR ATTILA

A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD)

12. kép

Rábaközi földnép (A Regélő melléklete, 1840.)

vánné leányára hagyott „egy uj rövid gyolcs fejre valót, egy hoszu avittal edgyütt”.141 Az ünnepi felső kendők között a 18. századi és a 19. század eleji forrásokban még előfordul a gyolcsból vagy batisztból készült „fejre való” más néven „hosszi” és „rövid fedel”142 vagy „fidel”.143 A későbbi leltárakban már kizárólag a háromszögletűre hajtható, négyzet alakú „fehér ki varrott keszkenyő”-k144 találhatók. Hímzett motívumaik eredetére Pálos Ede 20. század eleji megfigyelése vet fényt. A mintákat Győrben nyomták elő, az ehhez használt drukkolófák készítési helye azonban Bécs volt.145 Készítésük és viselésük a leltárak tanúsága szerint a

141 MNL GyMSMSL V. 4., Rábaszovát község iratai, 1. d., Nagy Istvánná végrendelete, Szovát, 1770. Közli: Kelemen: Jobbágyvégrendeletek 132-133.

142 MNL GyMSMSL V. 36., 1. d., Ingóságok jegyzéke, 1788., Uo. Tapolczai Ferenc hagyatékának összeírása, 1789.

143 MNL GyMSMSL V. 4., Rábaszovát község iratai, 1. doboz, Gitzi Imre végrendelete, 1795. (közli Kelemen: Jobbágyvégrendeletek 171.). A Rábaközből e kendőféléről tudósít Nemesapáti Kiss Sámuel, aki szerint „a fejruhát [Sopron megyében] fejrevalónak, [...] Rábaközben fidelnek mondják (Kiss: Sopron Vármegye 66.). 1840-ben már fokozatos eltűnéséről ír: „ [a fidel] rábaközi szó; répczemellett fejrevaló, olly vékony szövet pamutból, mellyet közrendü asszonyok sátomemüleg csinálnak fejökre, de már gyéren láthatni, mert kiment a’ divatból” (Kiss: Sopronmegyei tájszavak 28.). Viselésének módjára nincs adat. Némi támpontot adhat erre két 19. század eleji, Sopron megyei képes ábrázolás (Bikkessy: Pannoniens Bewohner 6., 33. tábla), illetve az Esztergom megyei Muzsláról Májer István leírása (Majer: A’ muzslai lakosok 495.).

144 A Rábaközben a „kivarrott” vagy „varrott” terminus mindig hímzettet jelent.

145 Pálos: A Rábaköz 172-173.

233