Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK A falun élő nemes anyagi ereje nem engedte meg, de talán igénye sem volt rá, hogy a birtokos nemesi mintát követve kúriában éljen. „De jure” a földfalú, nád- vagy zsúpfedeles, egy helyiségsoros háza volt a „kuriális ház”, melynek küszöbénél ugyanúgy megszűnt a vármegye hatalma, mint az oszlopos bejáratú, cseréptetős úrilakénál. Az 1833-ban elhunyt, nemes Bors József Cirákon álló kuriális háza két szobából, egy konyhából és egy kamrából állt. A helyiségeken mestergerendás deszkafödémet találtak az összeírok. Az utcai oromfal deszkából készült, rajta padlásajtóval. Az épületen ollóágasok által tartott szelemenes fedélszék volt, zsúppal fedve, amely az oromfal előtt erőteljesen kiugró ereszt, úgynevezett „üstök”-öt képezett. A padlásteret itt is „cserín rekesztés”62 osztotta több részre.63 A ház a leírás szerint semmiben sem különbözött a kor rábaközi jobbágyházaitól. Az uradalmak mérnökei által irányított építkezéseken iskolázott és tapasztalatokat szerzett iparosok paraszti megrendelők számára is dolgoztak, így az új építészeti megoldások és díszítőelemek megjelenésének lehetősége a népi építészetben adott volt. Ennek azonban feltétele volt egy tehetős, fizetőképes paraszti réteg, amelynek körében a presztízsigények a korábbinál nagyobb szerepet kaptak. Az árugabona termelésbe sikeresen bekapcsolódó parasztok anyagi ereje már a 19. század első felében is megengedhette, hogy lakóházukat, gazdasági épületeiket szilárd anyagból építtesék fel. A pordányi64 Szabó József „egy sessiós”65 gazda hagyatékáról 1846-ban készített leltárban azt olvashatjuk, hogy két szobából, konyhából és „bolthajtásos” kamrából álló háza van, „kőből épétve”.66 A bonyolult épületszerkezetek kivitelezése tanult szakemberek közreműködését igényelte. Sopron vármegyében ebben a korszakban vált Garta és Szany építőiparos központtá.67 A képzett ácsok, kőművesek és cserepezők keze nyomán a Rábaköz falvainak képe a század második felében átalakult.68 A téglát az építkezés helyszínén vetették, majd gúlába rakva, úgynevezett szabad kemencében égették ki. Többen eladásra is égettek téglát és tetőcserepet, így az egyre szélesebb rétegek számára vált elérhető építőanyaggá. A hagyatéki leltárakban az ingóságok sorában összeírt építőanyagok között 1858-ban, Szentandráson69 „egy kupatz égetett tégla”,70 1871-ben Csanakon71 pedig „40 ezer égetett fal tégla”72 is szerepel az összeírásokban. A téglaházak konyhája fölé boltozott szabadkéményt 62 Cserény = vesszőfonadék. Itt vesszőből font válaszfal. 63 MNL GyMSMSL IV. 16., 16. cs., Nemes Bors János hagyatékának összeírása, Cirák, 1833. 64 Ma Rábapordány. 65 Egész telkes. 66 MNL GyMSMSL IV. 16., 19. cs., Szabó József hagyatékának összeírása, Pordány, 1846. 67 Szany püspöki birtok, uradalmi központ volt, az építőmunkások magas száma feltehetően ezzel magyarázható. Gartán a falu szűk határa kényszerítette a lakosságot arra, hogy jövedelme kiegészítésére a földművelés mellett (idényjelleggel) valamilyen ipari tevékenységet folytasson. A szomszédos Kapuvár mint az Esterházy uradalom központja elsősorban építőiparosok számára tudott munkát adni, így e két tényező együttes hatására művelték egyre többen a kőműves, ács és tetőfedő szakmát. 68 Csiszár: Garta 27. 69 Ma Rábaszentandrás. 70 MNL GyMSMSL IV. 411., 42. d., Balás Imre hagyatékának összeírása, Szentandrás, 1858. 71 Ma Rábacsanak. 72 MNL GyMSMSL IV. 411., 22. d., Torma János hagyatékának összeírása, Csanak, 1871. 222
