Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Kelemen István: Bortermelés és borfogyasztás a Széchényiek Fertő-parti birtokain a 17-19. században
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK ros könyvében minden dolog vagy bor, amely a kocsmárost illeti - a kiadott formula szerint - legyen feltüntetve. A kocsmárosokat figyelmeztetni kell arra, hogy házaikat és edényeiket tartsák tisztán, „az bé szálló és bor ivó vendégeikhez minden bötsülettel viseltessenek”. A számadó tiszt különösen ügyeljen arra, hogy a kocsmárosok kisebb mértékkel ne mérjenek, a kimért bor árát és az árendát annak rendje szerint befizessék. A tiszt köteles a mulasztása miatt felmerülő kárt az uraságnak megtéríteni.173 Az 1814-ben az ispánoknak kibocsátott instrukciók közvetlenül nem rendelkeztek a kocsmákról, de az ide szánt borokkal kapcsolatban találunk figyelemre méltó praktikákat. Ezeket az előző fejezetben ismertettük. 8. Összefoglalás A 17. század végétől a Nádasdyak örökébe lépő Széchényiek birtokain jól jövedelmező és fejlett szőlő- és bortermelést folytattak. Vizsgálódásunk Boz, Hidegség és Homok szőlőhegyeire terjedt ki. A szőlők csekély részét majorsági művelés alatt tartották, más részüket törvényes járadék (hegyvám, dézsma) fejében, vagy ritkábban attól mentesítve kvázi tulajdonba adták művelésre. A19. század elejére a termőterület háromnegyedére csökkent: míg 1741-ben a három falu határában 121,47 hektáron, addig 1814-ben 91,07 hektáron termesztettek szőlőt. Bozon és Hidegségen a birtokosok nagyobb része vidéki volt, köztük a fő- és köznemesség, a környékbeli jobbágyság és városi polgárság is képviseltette magát, de szőlőbirtokkal rendelkeztek itt szerzetesrendek és ausztriai illetőségű személyek is. Ezen a területen termettek az uradalom legjobb borai. A legjobb minőségű bor a földesúr asztalára került, vagy értékesítették. A német, cseh és sziléziai borkereskedők a legtöbbször helyben vásárolták fel a bort. Az uradalom 19. század elején a Borüzéri Társaságon keresztül értékesítette borait. A kocsmákban a rosszabb minőségű (helyi vagy más uradalmakból ide hozott) borokat mérték ki. A korszak borainak zöme fehér volt, a vörösbor ritkaságnak és gyengébb minőségűnek számított. Az uradalom több alkalommal adott ki utasításokat tisztjei számára a szőlőtermesztés mikéntjéről, a szüret és a szőlő feldolgozásának módjáról, a pincék rendjéről, a hordók és más eszközök tisztán és rendben tartásáról, továbbá a borok kezeléséről és értékesítéséről. Az instrukciók jól szervezett, minden részletre odafigyelő, szigorú számadást és pontos nyilvántartást megkövetelő gazdaságvezetésről tanúskodnak. Az 1814. évi birtokosztály során a kiscenki uradalom tartozékaként Széchenyi István kapta meg a Fertő-parti Bozt, Hidegséget, Homokot és Hegykőt, valamint a két Cenket. A több évszázados szőlő- és bortermelés az ő földesúri hatalma alatt és Lunkányi János jószágigazgató hozzáértő gazdasági irányítása alatt folytatódott tovább. 173 MNLOLP 623.X. k. ll.cs.6. sz. Felső vidéki dominiumbéli [számadó] tiszteket illető instructio. Két változatban: föl. 59-66. Vonatkozó rész: föl. 60-61, 64-65. 204
