Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)

Tanulmányok - Kelemen István: Bortermelés és borfogyasztás a Széchényiek Fertő-parti birtokain a 17-19. században

ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK A szőlőművelés népszerűségét jól mutatja, hogy 1752-ben Bozon a 37 telkes job­bágy és a 16 házas zsellér mindegyikének, a 13 lakó (házatlan zsellér) közül 11-nek volt helyben szőlője. A 6 urasági szolga közül kettő volt szőlőbirtokos. Az iparosok kö­zül két kádár, egy szabó, valamint egy kőműveslegény is rendelkezett szőlővel. Hi­degségen mind a 25 telkes jobbágy, a 14-ből 13 házas zsellér, a 20-ból 14 lakó kezén írtak össze a község határában birtokolt szőlőt. A 4 szolga közül egy volt szőlőbirto­kos. A hidegségi iparosok közül egyedül a mészáros esetében vettek nyilvántartásba szőlőt. Homokon a szőlőhegy szűkössége miatt a 37 telkes jobbágy közül csak 6, a 12 zsellér közül csak 4 (köztük a csizmadia) rendelkezett helybeli szőlővel.78 A 19. század elején is jó jövedelemforrást jelentett a szőlőtermelő jobbágyság számára a megtermelt szőlő és a belőle készülő bor, pótolta a szűkös szántóföldek hozadékát. A jó minőségű borokat a homokiak 9-15 Ft-ért, a hidegségiek 4-15 Ft­ért tudták értékesíteni. A boziak soproni” név alatt adták el borukat a helybe érkező német, cseh és sziléziai borkereskedőknek, 6-15 Ft-os áron.79 Érdekesség, hogy a szőlőbirtokos jobbágyoknak a szőlőkarókat nagy távol­ságból kellett beszerezniük. A boziak és a hidegségiek a soproni, nyéki és harkai vá­sárokon vették meg a szükséges karókat (ezer darabot 10-15 Ft-ért), a homokiak pe­dig Lánzséron (Landsee, A.) és Bécsújhelyen (ezer darabot 10-20 Ft-ért).80 5. A Fertő-parti borok 5.1. A borok minősége Az uradalom legjobb borai a Fertő-parton termettek, minőségük megközelítette a soproni borokét. Az első Széchényi uraság, György püspök is kedvelte az itteni bo­rokat, azokat bozi és hegykői uradalmi pincéiből bozi és hidegségi jobbágyaival hor­­datta pozsonyi házához.81 Az 1720-as években Bél Mátyás is megemlékezett Sopron vármegyét leíró munkájában az itteni szőlőkről. Szerinte Hidegség Jeles borral dicsekedhet”, míg Boz szőleje a sopronival csaknem felérő bort terem”.82 1728-ban Homokon közepes, Hidegségen jó minőségű bor lett. A bozi bor egy részét közepes, más részét jó mi­nőségűnek találták. A bor minősége később sem változott.83 1741-ben feljegyez­ték, hogy a homoki és a hidegségi bor jó minőségű, a finom bozi bor pedig szilé­ziai kereskedőnek, „Slezingernek” való.84 1752-ben a conscriptorok a közepes minőségűnél jobb értékelést adtak az itteni boroknak.85 1761-ben a bozi szőlők­78 MNL GyMSMSL IV. A14. a) Conscriptio 1752. 79 MNL OL P 623. I. k. 4. sz. F. Topográfiai összeírás 1812. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kö­rülményt sem, bár megfelelő forráshiányában csak valószínűsíthetjük, hogy a külbirtokosok és a jogi személyek, intézmények szőlőbirtokaikat helyi munkaerő igénybevételével művelték meg. A helyi, szőlőhöz értő jobbágyságnak ez is jövedelmezhetett valamennyit. 80 MNL OL P 623.1. k. 4. sz. F. Topográfiai összeírás 1812. 81 MNL GyMSMSL IV. A 14. p) Acta iuridica magnatum, Tom. 3. Fase. 2. No. 44. 82 Bél: Sopron vármegye II. 173. 83 MNL GyMSMSL IV. A 14. a) Conscriptio 1728. 84 MNL OL P 623. X. k. 1. cs. 10. sz. Conscriptio 1741. 85 MNL GyMSMSL IV. A14. a) Conscriptio 1752. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom