Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
FEDELES TAMÁS ,AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI' felmentéssel rendelkezett.171 Az ehhez hasonló tájékoztatások meglehetősen ritkák a kamarai másolati könyvekben, sőt a teljes magyar anyagban ez az egyetlen ilyen jellegű eset. Folyamodványából azt is megtudjuk, hogy a jobb szemével (visus oculi dextri) volt gond, amelyet betegség okozott. A szentelésre várók általában a jobb szemük hibájára hivatkoztak, ugyanis a baloldali érzékszervet oculus canonicusnak tartották, azaz annak épsége volt kiváltképp fontos.172 A defektusok alól kizárólag olyan esetekben adtak felmentést, ha a vizsgálat során biztosítottnak látták, hogy a testi hiányosságban szenvedő leendő klerikus megjelenésével a hívek körében nem kelt botrányt.173 Amennyiben ajelölt Rómában tartózkodott, úgy a hivatalban kijelölt három püspök vizsgálta meg, s jóváhagyásukat követően hárult el immár e szentelési akadály.174 A törvénytelen születés kapcsán keletkező illegitimitás a Karoling-kortól kezdődően jelentett szentelési akadályt, s az első erre vonatkozó kánonjogi előírás 845/846-ban keletkezett.175 A következő évszázadok során kialakult gyakorlat nyomán a defectus natalium alól a pápa, illetve a 15. századtól a Penitenciária hivatala adhatott felmentést. Ludwig Schmugge kutatásai nyomán ismert, hogy 1449 és 1533 között a hivatalhoz kérvényezők közül 38 000 fő volt illegitim származású. Többségük olyan fiatalember, aki egyházi pályára kívánt lépni, amelynek előfeltételét jelentette a diszpenzáció megszerzése.176 A törvénytelen származásúak jelentős csoportját alkották a cölibátust megszegő klerikusok leszármazottai. Az egyházjog fejlődése során kialakították a diszpenzációs eljárást, amely a klerikusok gyermekei előtt is megnyitotta az egyházi pályafutás lehetőségét.177 Közöttük találjuk például a győri püspökség területéről származó Ervald Pongrácot (1475) és Pernez Mórt (1490), akiknek apja áldozópap, édesanyja pedig hajadon volt, s az egyházi rend valamennyi fokozatát fel kívánták venni.178 A szentelendők elméleti felkészültségét illetően a helyzet már korántsem ennyire egyszerű. Noha a középkor folyamán az általános és a helyi zsinatokon folyamatosan napirendre tűzték a klerikusok képzettségével kapcsolatos elvárásokat, korszakban azonban erre vonatkozóan nem volt sem általános érvényű egységes követelményrendszer, sem pedig a leendő papok képzését biztosító önálló intézményhálózat. Ebből következőleg a klerikusok műveltsége nyilvánvalóan változó színvonalú volt, azonban a szentelési vizsgákon a hivatásukhoz szükséges legfontosabb ismereteket bizonyosan számon kérték rajtuk. E helyen a kérdéskör részletes tárgyalására nincs 171 „qui habere dispensationem super defectu oculi”: ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 9., fol. 18r, 22v. 172 Salonen-Hanska: Entering a Clerical Career 122-123. - Ennek ellenére a bal szem defektusa is előfordult, amint Bastonicai Márk zágrábi akolitus esete is mutatja, aki „deformitate visus oculi sui sinistri” kért és kapott felmentést (1521). APA Reg. Suppl. vol. 67., fol. 166r. 173 Egy Auxerre-i klerikus szemének hibája kapcsán benyújtott folyamodvány pozitív elbírálását a régens attól tette függővé, hogy „si est parva difformitas et scandalum non generetur” (1463). Salonen- Hanska: Entering a Clerical Career 122. 174 Schmugge: Zum römischen „Weihetourismus“ 422. 175 Landau: Das Weihehindernis 42. 176 Schmugge: Kirche, Kinder, Karrieren; Salonen-Hanska: Entering a Clerical Career 89. 177 Salonen: In their Fathers’. 178 Ilyen esetekben a de presbitero et soluta általános formula szerepel a folyamodványokban. APA Reg. suppl. vol. 23., fol. 265v; vol. 39., fol. 409r. 113
