Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
FEDELES TAMAS „AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI’ A személyek identifikálása, származási és szolgálati (értsd javadalomviselési) helyének geográfiai azonosítása nem minden esetben problémamentes. Egyrészt a kamarai jegyzők számos alkalommal eltorzítva, illetve hiányosan jegyezték fel a számukra idegen hangzású neveket, másrészről több személy esetében nem tüntettek fel származásukra utaló elnevezéseket. Arra is akad példa, hogy egy köteten belül ugyanazon személyt két különböző névváltozatban dokumentálták, mint például Wolfgang Alimon vagy Kőszegi Jodok esetében. Mindketten az 1488. április 5-én megrendezett általános szentelés során vették fel az egyházi rend egyes fokozatait a szentágotai püspöktől a római Santa Maria Regina Coe/i-templomban. Az előbbinél Alimon néven jegyezték be az első tonzúrát, míg Altinas névváltozattal a kisebb rendeket felvevők közé, a szentelésről kiállított igazolásban pedig ismét Alimon néven szerepel.153 Utóbbit Iudocus Standenfulder néven kőszegi plébániaegyház-igazgatóként szentelték alszerpappá, a/ormaidban pedig Iudocus de Guns formában írták a nevét. Javadalmát illetően is eltérést tapasztalunk, ugyanis az igazolásban a kőszegi plébániatemplom Szent Erazmus-oltárának káplánjaként tüntették fel. Ez esetben nyilvánvalóan arról van szó, hogy az első változatban a családnevet (Standefulder), míg a második alkalommal már a származási helyet (de Guns) tüntették fel a jegyzők.154 Benefíciumát tekintve pedig az első alkalommal - nagy valószínűséggel - hanyagságból kifolyólag hagyhatta el a nótárius az oltár nevét. Dominicus de Aurino esetében pedig minden bizonnyal a de laurino névalak rontott változatával állunk szemben, amely Győrre (latinul laurinum) vonatkozhat.155 Összesen 13 klerikus (39%) esetében nem ismert a származási helyének településtípusára történő egyéb utalás, sőt néhány ízben mindössze az illető és az apja keresztneveivel képzett birtokos szerkezetet jegyeztek fel az írnokok, mint például István fia Lászlónál. Az említett illetők közelebbi azonosítása magától értetődő módon kilátástalan vállalkozás. Az ismert származású klerikusok többsége a névalakok alapján falusi, illetőleg mezővárosi eredetűnek tartható, illetve e településtípusokon birtokolt javadalmat. Mindössze egyetlen személy, az említett Domokos származott «vitásból, jelesül az egyházmegye székhelyéről, Győrből, amely a középkori városok egyik jól körülhatárolható típusába, a püspöki városok közé sorolható.156 Összesen nyolcán (24%) tartoztak a mezővárosi parasztpolgárok sorába, közülük kétkét fő Rohoncról, illetve Szombathelyről, egy-egy klerikus pedig Kőszegről, Nezsiderről, Őriszentpéterről és Vasvárról származott. 11 személy (33%) falusi eredetű volt, s az ismert települések közül megemlíthetjük mások mellett Lövőt, Ókörtvélyest, Pornót vagy Szentviszlót. Egy klerikus, Philippus Scharthoffer külhonból, a salzburgi egyházmegyéből, míg Imre fia Lőrinc az esztergomi érsekség területéről érkezett.157 13 fő esetében egyáltalán nem ismerjük az általuk - ha egyáltalán - birtokolt egyházi javadalmat (39%). 11-en (33%) egy-egy oppidumon, köztük hárman Szombathelyen, ketten Kőszegen, ketten Vasváron, egy-egy fő pedig Körmenden, Őriszentpéteren, Monyorókeréken és a közelebbről nem is-153 ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 9., föl. 18r, 22v, 23r. 154A két jegyző Flavius Blondus és Dominicus deAttavantis voltak. Uo. föl. 24r, 33r. 155 Uo. vol. 6., föl. 21r. 156 Erre 1.: Dilcher: Die Bischofstadt; Koszta: Püspöki székhely. 157ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 13., föl. 95r, vol. 14., föl. 75r. 109
