Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
HERMANN ROBERT RÖMER FLÓRIS, AZ ÁLLAMFOGOLY Hermann Róbert RÖMER FLÓRIS, AZ ÁLLAMFOGOLY I. RÉSZ Römer Flóris 1848-49-es tevékenységét bemutató tanulmányom elkészítése során komoly gondot okozott az elsődleges forrásanyag hiánya. Rómertől 1848 novembere és 1849 novembere között semmilyen személyes dokumentumot nem ismerünk, s a közvetlenül rá vonatkozó egyéb dokumentumok száma is igen csekély.1 A szabadságharcot követően elszenvedett várfogságával kapcsolatban sokkal szerencsésebbek a forrásadottságok, köszönhetően annak a több mint harminc levelének, amelyek az 1849 és 1852 közötti időszakból fennmaradtak.2 Noha ezek sora még a Rómer-emlékévben is bővült,3 fájdalmasan hiányoznak azok az 1853- 1854. évi josefstadti fogságból származó levelek, amelyeket öccséhez, Rómer József magyarkimlei plébánoshoz intézett, s amelyeket Fraknói Vilmos még használt.4 Ugyanakkor az igen kiterjedt börtön-emlékiratirodalomnak köszönhetően, Rómer fogságának helyszíneiről és az ottani viszonyokról meglehetősen pontos képet alkothatunk.5 Rómer Flórist a pozsonyi cs. kir. hadbíróság 1849. november 24-én fegyveres zendülésben való részvétel miatt nyolc év, vasban (azaz bilincsben) töltendő várfogságra ítélte.6 Ezt követően a hadbíróság felírt Bécsbe a Legfelsőbb Katonai Törvényszékhez, kérve, hogy jelöljék ki a büntetés letöltésének helyét. A Törvényszék december 10-i válaszában közölte, hogy Romért a morvaországi Olmützbe kell szállítani. Miután a cs. kir. hatóságok nem Magyarországon akarták őriztetni a „legveszélyesebb” foglyokat, s az ország területén lévő várbörtönök kapacitása eleve nem volt alkalmas erre a célra, a különböző hadbíróságok által elítéltek nagy részét a birodalom más területein található várbörtönökbe szállították. Bécs, Criminal-Gebäude Romért és társait valószínűleg 1849. december 12-én indították útnak Pozsonyból, egyelőre Bécsbe. Délután érkeztek a városba, ahová a városhatártól gyalog mentek be az ottani katonai törzsfogházig. Ennek Rómer — ahogy anyjához aznap írott levelében írta — kimondottan örült, részint azért, mert így mozoghattak, részint pedig azért, mert végre embereket láthattak. A törzsfogháznál azonban nem kis nyugtalanságukra arról értesültek, hogy ott nincs elegendő hely (a bécsi hadbíróságok egy év óta szorgalmasan gyártották az ítéleteket), így a köztörvényeseknek fenntartott Criminal-Gebäude-ban fogják elhelyezni őket. Meglepetésük annál nagyobb volt, amikor volt fogolytársaikat (ti. a Pozsonyból korábban odaszállított elítélteket) világos, magas, cserépkályha-fűtésű, s szag nélküli 97
