Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Prohászka Péter: A sobori késő avari temető Rómer Flóris és Mihálydy István feljegyzései tükrében
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK Az ásatásaival párhuzamosan sorra küldte fel a sobori temetőben nyert leleteket a Nemzeti Múzeumnak, amelyek a kongresszushoz kapcsolódó kiállítás vitrinjében is helyet kaptak. (Hampel 1876, 60-62.)3 Rómer a kongresszus eredményeit összefoglaló francia nyelvű munkájában ismertetette a sobori ásatásokat és 19 sír leírása mellett közölt néhány sírrajzot, valamint a temető térképét. (Rómer 1878, 172-177. v. ö. Bödöcs 2002) Ugyanakkor a leletek rajzos publikációjára sem ekkor, sem pedig a későbbiekben nem került sor, pedig a sobori lelőhelyről ezt követően is jutottak leletek a győri bencés gimnázium gyűjteményébe. Néhány késő avar övdíszt Polgár Dénes plébános ajándékozott a gyűjteménynek (Börzsönyi 1888; Börzsönyi 1897), melyek fényképeit Fettich Nándor közölte. (Fettich 1943, 7. és VI. tábla 1-12.) A temető és sírjainak bemutatásánál Rómer forrásai egyrészt saját ásatáson tett megfigyelései, másrészt Miháldy István jelentései voltak, melyek még ha több adattárban is, de szerencsére fennmaradtak. Miháldy István Rómer Flórisnak írt jelentései A VIII. Őstörténeti és Antropológiai Kongresszus szervezési munkálatai során mind Rómer, mind pedig Pulszky, mint a szervezőbizottság vezetői, többször fordultak a vidéki régészet iránt érdeklődő személyekhez, kérve őket az ásatásaikról szóló beszámolók beküldésére. (Prohászka 2015) Miháldy a kongresszushoz kapcsolódóan több lelőhelyen folytatta kutatásait Győr és Veszprém megyékben, melyek közül a sobori mellett a Bakonyszűcs-Százhalmon végzett ásatásai hoztak jelentősebb eredményeket. (Mithay 1978,8.) A plébános folyamatosan tájékoztatta Romért ezen kutatásairól, ezen levelei részben a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában, részben pedig a Forster Központ Rómer-hagyatékában találhatóak. A levelek nagy részét ugyanis Rómer magával vitte Nagyváradra, ahol a Compte-Rendu összeállításán dolgozott. A levelek szöveghű átírásban, Miháldy rajzaival kiegészítve kerülnek közlésre. Miháldy először 1875. június 23-án kelt levelében számolt be az ásatásáról.4 „Nagyságos Úr! Ez évi Május hó 18 és 19-én ásatást rendeltem el igen szép eredménynyel, melyről — minekelőtte egy térképen a’ kiásott sírokat az 1876-iki Congressusra elkészítve adnám — sietek örömmel csak így privátim hírt hozni Nagyságodnak ezen kis prezenttel együtt: t. i. e ládikában az — V — római számmal jegyzett tárgyakat, melyeket egy kiásott sírból saját kezemmel szedtem ki. — A nevezett sír 225 centiméterei mélyen volt hajdan a’ földben kiásva; — ezen sírban a’ váz hossza a’ koponyától egész a’ lábujjakig 185 c/m-re szaladt egy bögre és vaskés díszítésével ily formán: — 48
