Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Prohászka Péter: A sobori késő avari temető Rómer Flóris és Mihálydy István feljegyzései tükrében
PROHASZKA PETER A SOBORI KÉSŐ AVAR TEMETŐ RÖMER FLÓRIS ÉS ... metőtérkép és sírrajzok készültek, illetve nyomtatásban megjelentek. A temető és az előkerült leletek azonban csekély figyelmet kaptak csak a korszak kutatói részéről, ugyanis mindeddig nem történt meg a sírok és mellékleteik tudományos igényű közreadása. (Csallány 1956,187.; Bödöcs 2002,319-320.) Ennek okát részben abban is kereshetjük, hogy egyrészt Römer franciául adta közre a kongresszus eredményeit, másrészt a sobori ásatásokra és leletekre vonatkozó források több intézmény levél-, illetve adattárában találhatók meg. A Rómer Flóris életrajzának elkészítéséhez folytatott kutatások során előkerült számos olyan forrás, amelyek — kiegészítve a helyi és országos orgánumokban megjelent tudósításokkal, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum leltárkönyvével — lehetővé teszik a sobori temető egy részének tudományos értékelését. Sajnos az 1876 nyarán feltárt sírok dokumentációja, valamint a mellékletek nem állnak rendelkezésre, mivel ezeket Miháldy István nagyrészt magánál tartotta. Ugyan halála után gyűjteménye a Veszprémi Múzeumba került, azonban a sobori leletekből ma már csupán néhány kerámia edény azonosítható a gyűjteményben. Miháldy István, a bakonyszentlászlói régész plébános A sobori avar temetőben kutatásokat folytató, majd a sírokat dokumentáló Miháldy István esperes-plébános azon személyek közé tartozott, akik Rómer Flóris hatására kezdtek el foglalkozni a múlt emlékeivel, kutatták környékük építészeti és régészeti emlékeit. Miháldy 1833. december 16-án született Buzsákon, nemesi családban. Iskoláit Veszprémben végezte, majd 1857-es pappá szentelését követően Csóton és Pápateszéren segédlelkész. 1865-től Bakonyszentlászlón plébános, később esperes. (Mithay 1978, 7.) Az 1860-as évek végétől Rómer hatására kezdi régészeti kutakodásait és hozza létre gyűjteményét a környékbeli lelőhelyeken talált emlékekből. (Mithay 1978, 7.; Kópházi 2002, 607-608.) Kutatásainak új lendületet adott az 1876. évi Ostörténelmi és Embertani Kongresszus és az ahhoz kapcsolódóan a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett régészeti kiállítás. Ezzel kapcsolatban Rómer külön is megemlékezett Miháldyról a kongresszusi előkészületekről A Honban megjelent cikkében: „Említés nélkül nem szabad e helyen hagynom nt. Miháldy István bakony sz. lászlói lelkész urat, ki rendkívüli buzgalommal és kitartással környékén kutatásokat tesz, némely sajátságos temetési módról már eddig is értesített, és kinek gyűjteménye mint szakférfiaktól halljuk, már annyira gyarapodott, miszerint a magánosok múzeumai között már nem utolsó helyen felemlítendő!” (Rómer 1875) Miháldy leletei mellett segítségét is felajánlotta a szervezőbizottságnak, amelynek felszólítására Bakonyszűcs-Százhalmon és Soboron végzett ásatásokat. (Mithay 1978, 8.) Megfigyeléseiről leveleiben részletesen beszámolt Rómernek, sok esetben rajzokat és térképeket is mellékelt. A feltárt leletek nagy részét a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Gyűjteményéből paleolit kőeszközöket, különféle korú agyagedényeket állítottak ki a kongresszushoz kapcsolódó kiállítási vezető sze45
