Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Kerny Terézia†: Rómer Flóris közgyűjteményi hagyatéka, javaslat egy repertóriumra
KERNY TERÉZIA RÖMER FLÓRIS KÖZGYŰJTEMÉNYI HAGYATÉKA, JAVASLAT ... Rómer Ferenc Flórisról (1815-1889) az első méltatások a halála után írt nekrológokban olvashatók.4 Részletesebb életrajzát először Szöllőssy Károly (1842— 1895) polgári iskolai igazgató írta meg rendtörténeti áttekintésében,5 melyre nagymértékben támaszkodott Szinnyei József (1830-1913) királyi tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum Hírlap Könyvtárának tudós igazgató őre is A magyar írók élete és művei monumentális lexikonánakXI. kötetében.6 Nagymértékben erre a szócikkre alapozott egy évvel később Rumlik Emil (1868-1944) pozsonyi lokálpatrióta könyvtáros (1900-1914) kis könyve 1907-ben,7 éppen abban az évben, amikor a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXIV. közgyűlése alkalmából felavatták a városban, a Ferenciek terén Stróbl Alajos Rómer Flóris bronz mellszobrát.8 Ezt követte hamarosan, 1910. június 18-án Budapesten, az Aquincumi Múzeum falán elhelyezett emléktábla, Darás Jánosné szobrászművész alkotásának felavatása.9 A lelkes felbuzdulás azonban hamarosan lelohadt, amiben természetesen a nagy világégés is közrejátszott. A kései utódok Rumlik Emilt is — méltatlanul — egy jelentéktelen újságíróvá degradálták. A szerző kötete ennek ellenére kiállta az idők próbáját, sőt alapműnek bizonyult, mert őt követően, bár az elmúlt 125 évben számtalan kisebb-nagyobb publikáció született Rómerről, gyakorlatilag az ő monográfiájában olvasható adatokra támaszkodott szinte mindenki, hivatkozva, vagy hivatkozás nélkül. A két világháború között mindenekelőtt Gerevich Tibor (1882-1954) nevét kell feltétlenül megemlíteni Rómer tiszteletének ápolása terén, aki úgy is mint a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB), úgy is mint a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat elnöke, kiemelt figyelmet fordított Rómer életművének, és a Társulat újonnan alapított, régészeknek adományozott egyik kitüntető érmét is róla nevezte el.10 A fordulat évét (1948) követő időszakban szóba sem jöhetett Rómer munkásságának értékelése. A szocializmus négy évtizedében ugyanis nem igazán volt ildomos foglalkozni vele, hiszen a klerikális reakció prominens képviselőjének számított, akinek ráadásul még saját rendjén belül is voltak konfliktusai. De volt egy másik oka is a hallgatásnak, ez pedig 1848-1849-es forradalmár-katona múltja. A szabadságharc leverését követően Pozsonyban, 1849. november 24-én kötél általi halálra, majd enyhítve nyolc év vasbilincsben letöltendő fogházbüntetésre ítélt Romért ugyanis tökéletesen párhuzamba lehetett állítani az 1956. december 4-étől még hosszú évekig bebörtönzött és kivégzett mártírokkal. Ennek ellenére (ha elvétve is) születtek róla igényes publikációk, dokumentumközlések, sőt emléküléseket is tartottak, melyek anyaga nyomtatásban is megjelenhetett. A Régészeti Dolgozatok első, 1958-as első száma az ő emlékének adózott.111959-ben a győri múzeum alapításának centenáriumán, új periodikájuk, az Arrabona első számát In memoriam Florian Rómer címmel szintén a tiszteletére állították össze Banner János, Kanozsay Margit, Uzsoki András és Jenei Ferenc írásaival.12 1960-ban, halálának 75. évfordulóján burkolt emlékülést rendeztek tiszteletére a Művészettörténeti Dokumentációs Központban. Neve csupán a konferencia címében szerepelt, mert egyetlen előadás sem foglalkozott 167
