Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Csécs Teréz - Kiss Melinda: Id. Storno Ferenc kapcsolata Rómer Flórissal (Storno Miksa kézirata)
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK Römer többszöri felhívásának, hogy az Arch[aeologiai] Értesítőben vagy az Akadémia más kiadványaiban irodalmi tevékenységet fejtsen ki, Storno nem tehetett eleget, hisz amúgy is sokoldalú elfoglaltsága mellett erre ideje nem maradt. Paur elhal [1] gatásáról is nagy sajnálattal emlékezik meg: „Ist er für die Literatur ganz gestorben!?”20 (Pest 1867. december 14.) Az immár egyetemi tanár Römer majdnem minden levele újabb és újabb munkákról, megbízásokról szól. A Vas megyei falképek dúcait a fametsző teljesen elrontotta, kérdi, nem vállalná-e Storno saját felvételeinek dúcra rajzolását; egy hátszegi templom és a kolozsvári falfestmények felvételre várnak, és nagyon szeretné, ha az erdélyi útra vállalkozna, csak a válaszát várja, és biztosítja: „für Ihre gute Aufnahme überall würde ich sorgen sobald Sie ja sagen, und die Summe bestimmen, die Sie verlangen. Jetzt haben wir etwas Geld, und da wir ohnehin noch Ihre großen Schulder sind, so dürfen Sie nicht zu bescheiden sein!’21 Storno barátja révén került összeköttetésbe Schulcz Ferenc22 építésszel, ki szintén szoros kapcsolatban állott Rómerrel. 1869. március 6.-i levelében kérdi, hajlandó volnae a Schulcz által építendő mácsai királyi vadászkastély23 díszítését vállalni, mely éppen neki való munka lenne, s megjegyzi: „Ich wäre glücklich, wenn wir unsere heimatliche Kunst auf die Beine helfen könnten. Schulcz als architekt, Storno ab Decorateur und Maler, das ließe sich hören, dieß wäre der Weeg Sie endlich ganz für die Kunst zu gewinnenI’24 (5-6. kép) Storno ezt a munkát a gödöllői m. [agyar] к. [irályi] államjavak igazgatójával kötött szerződés alapján 1869-70-ben el is végzi, s amikor Rómer a felülvizsgáló bizottsággal a kész munkát megtekinti, a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg róla. A következő év elején (1871. január 4.) érdeklődik, vállalna-e Storno egy rövidebb közutat Felső-Magyarországra, melyre az Arch[aeológiai] Bizottság 200 forintot bocsátana rendelkezésre, megtekintve Kassán a kisebb templomot, Lőcsén és Zsigrán a falfestményeket, s ezekről jelentést előterjeszteni; majd egy liptói, szepesi, és eperjesi útról esik szó, valamint különféle rajzok elkészítéséről, melyek mind sürgős munkák lennének, s levelét egyiken mint „Ihr Quälgebt” [„az Ön kínzója”] írja alá. Mint jánosi-i apát, Rómer 1875-ben a templom szentélyének díszítésére készíttet Stornoval tervet, mely Trefort miniszter tetszését is megnyeri, s így reméli, hogy államsegélyt kap hozzá, mert „der Abtprofessor hat jetzt zu wenig denari”.25 Ezen tervek elkészítéséért a kultuszminisztérium 180 forintot utal ki, s a kivitelre 1876-ben kerül sor. (7. kép) Storno munkásságát Rómer állandóan figyelemmel kíséri, s ahol tudomást szerez arról, hogy templomrestaurálást terveznek, sietve értesíti erről barátját és örül, ha a munka megszerzésében segítségére lehet. Barátja életrajza megírásának gondolatával is foglalkozott, fényképet és kimerítő adatokat kér, s ha eseüeg azonnal nem is tehetné közzé, értékes anyagot képezne levéltárában a jövő számára, s biztatja: „Sie sind diß sich, der heimbchen Kunst, und Ihren Kindern schuldig! Abo nicht Einiges, sondern so viel ab möglich -Alles!’’26 Vajon Storno eleget tett-e ezen kívánságnak, nem tudom, s lehet, hogy szerénységével ez talán ellenkezett is, de a családja részére nagyon sok feljegyzést hagyott hátra, úgyhogy élete útjain pontosan követhetjük. (8. kép) 154
