Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Csécs Teréz: Rómer Flóris 1867-es párizsi világkiállítási naplója
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK Ipolyi Arnold (Stummer, 1823-1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a magyar művészettörténet-kutatás egyik úttörője. Jubinal, Achille (1810-1875) francia középkor kutató, politikus. Kemény Zsigmond báró (1814-1875), író, publicista, politikus. Kossuth Ferenc (1841-1914) Kossuth Lajos idősebbik fia, politikus, országgyűlési képviselő. Nevelője Londonban Rónay Jácint volt. Kovács Mihály (1818-1892) festő, 1842 tavaszán Itáliába utazott, ahol kisebb megszakításokkal öt évet töltött. 1848-tól Pesten, majd 1849-től Egerben élt. Több hónapot dolgozott Bécsben, Párizsban is. Spanyolországi útja során megnősült, néhány évet ott tartózkodott. 1867-72 között Abádszalókon élt, majd Münchenben dolgozott. Kubinyi Ágoston (1799-1873) 1843-1869 között a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Kühn Rajmund Lajos OSB (1828-1884), gimnáziumi tanár Esztergomban 1852-1868 között. Leguay, Louis régész, a párizsi Société d’Anthropologie et d’Histoire elnöke. Liezen-Mayer Sándor (1839-1898) győri születésű festő és illusztrátor. 1862-67 között Münchenben Kari Piloty mesteriskolájában tanult. Szent Erzsébet szentté avatása című festményével a müncheni akadémia 1865. évi pályázatán díjat nyert. Ligeti Antal (1823-1890) magyar festőművész. A párizsi világkiállításon kiállították egy festményét. 1868-ban a Nemzeti Múzeum képtára őrévé nevezték ki. Lippert József (1826-1902): építész. 1850-ben került kapcsolatba Ipolyi Arnolddal, akivel Pozsony vm. műemléki fölmérésén dolgozott. Simor János győri püspök (1867-től mint esztergomi érsek) főépítészként, egyházművészeti tanácsadóként foglalkoztatta. Longpérier, Henry Adrien Prévost de (1816 -1882) numizmata, régész, a Revue numismatique szerkesztője 1856-1872 között, 1858-tól tagja volt a Történelmi és Tudományos Bizottságnak, a Louvre antik görög, etruszk és római gyűjteményének munkatársa. Mandelgren, Nils Mánsson (1813-1899) svéd néprajzkutató, művészettörténész. Martin, Henri (1810-1883) történész, esszéista, regényíró és politikus. Matejko, Jan (1838-1893) lengyel történelmi festő. Lengyelország első felosztása 1773. (Reytan na sejmie warszawskim 1773 roku) című műve aranyérmet nyert a világkiállításon. Melczer István (1810-1896), az utolsó királyi személynök, főrendiházi tag. Foglalkozott archeológiával és heraldikával, több cikket írt az Archaeologiai Értesítőbe és a Századokba. Metternich, Richard herceg (1829-1895) diplomata, 1859. decembertől párizsi nagykövet. Migne, Jacques-Paul abbé (1800-1875), pap, teológiai kiadó. Párizs mellett nyomdát, könyvkötészetet és üzletet nyitott. Kiadványsorozatai a XIX. század legjelentősebb vállalkozásai voltak. Mikes (IV.) Benedek gr. (1819-1878) Mommsen, Christian Matthias Theodor (1817-1903) német történész, ókortudós. A Römische Geschichte 1-3. Mommsen leghíresebb műve, 1854-1856 között jelent meg. A magyarországi és erdélyi római kori feliratok összegyűjtésére 1857-ben személyesen utazott a régióba. Mommsen felkérésére Rómer Flóris is végzett kutatásokat a kolozsvári múzeum kőtárában. Morel-Fatio, Arnold (1813-1887), svájci muzeológus, történész, numizmata. Mortillet, Louis Laurent Gabriel de (1821-1898), francia antropológus, a Museum at St Germain kurátora. Ő fedezte fel többek között az altamirai barlangrajzokat. 1867-től a Musée des Antiquités Nationales igazgatója, az 1867-es párizsi kongresszus titkára. Pereira da Costa, don Francisco Antonio, (1809-1889) portugál orvos, mineralógus, paleontológus. 1853-ban a portugál akadémia és a Bányatanács tagjává választották. 1857-ben a Földtani Bizottság igazgatója lett. Piloty, Karl Theodor von (1826-1886) német festő, 1861-től a müncheni akadémia professzora, majd igazgatója. Podhorszky Lajos (1815-1891) nyelvész; 1858-tól az MTA levelező tagja. 1849-59 között a párizsi Bibliotheque National megbízásából a kínai kéziratokat és könyveket katalogizálta. 1859-ben Karagyorgyevics szerb fejedelem gyermekeinek nevelője lett Grazban. 1863-ben Pesten az északkeleti vasútigazgatóság titkára lett. Betegsége miatt állását hamarosan elvesztette és visszatért Párizsba, ahol főként nagy nyelvtudásából élt (kb. 20 nyelven beszélt). 386
