Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Áldozó István: Rómer Flóris a meteorológia szolgálatában
ÁLDOZÓ ISTVÁN RÖMER FLÓRIS A METEOROLÓGIA SZOLGÁLATÁBAN Áldozó István RÓMER FLÓRIS A METEOROLÓGIA SZOLGÁLATÁBAN Mindenki előtt ismert, hogy hazánk utolsó polihisztora a régészet, a művészettörténet, a történettudomány, a pedagógia és a természettudományok egyes területein kimagaslót alkotott, azt azonban kevesen tudják, hogy meteorológiával is foglalkozott. Győr városában az Országos Meteorológiai Szolgálatnak 1885. január elseje óta működik állomása, az időjárási jelenségek megfigyelése és feljegyzése azonban ennél korábbi időre nyúlik vissza. Legfőképpen Rómer Flórisnak köszönhetjük, hogy a kutatók és az érdeklődők már az 1850-es évek végétől megismerhetik Győr és környéke időjárását. A jeles tudós a bencés rendház udvarán 1858. április 16-tól kezdve végzett méréseket,1 s észleléseit 1858 júniusától a helyi sajtóban is ismertette. Rómer meteorológia és légkörfizika iránti érdeklődése nem egyik napról a másikra alakult ki. Ezt bizonyítja, hogy a XIX. század egyik legelismertebb hazai tudósa a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Sopronban tartott gyűlésén 1847. július 29-én a légnyomásról tartott előadást. Rómer Flóris beszámolójában Friedrich von Drieberg porosz királyi kamarás véleményét cáfolta meg. Drieberg ugyanis azt állította, hogy a felettünk lévő légoszlopnak, illetve a tengerek, tavak és folyók víztömegének nincs nyomása. A bencés tudós a búvárok tapasztalatán kívül tudományos oldalról is bizonyította a víznyomás és a légnyomás létezését. Sőt előadásában arra is kitért, hogy a levegő nyomása nem állandó, abban egy adott helyen is gyakran változások állnak be.2 (1. kép) Meteorológiai észlelések Magyarországon. Az Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet és hálózati rendszerének létrehozása Magyarországon rendszeres meteorológiai megfigyelések 1781. november 1. óta folytak, mégpedig a budai egyetem csillagdájában. Buda akkor a Mannheimben létrehozott Societas Meteorologica Palatina legtávolabbi állomása volt. Az észleléseket naponta három alkalommal kellett elvégezni, s a légköri jelenségek számszerűjellemzőit dokumentálni. Az állomás 1818-ig a királyi palota egyik termében működött, majd a mérőállomást a Gellért-hegyre helyezték át. Budavár 1849. évi ostroma során az észlelőhely épületét súlyos kár érte, ezért az időjárási események megfigyelése 1861-ig szünetelt. (Szögi-Sáry 1993, 34.) Azt már a XIX. század meteorológusai is tudták, hogy a makroméretű folyamatok leírása csak úgy lehetséges, ha az egyes észlelő helyek nem egymástól elszigetelten működnek, hanem szervezett keretek között, az adatok kölcsönös átadásával. Az 1840-es években egyre több országban alapítottak központi meteorológiai állomást, általában a fővárosokban. A következő lépésként vidéki észlelő helyeket létesítettek, ezek munkáját minden esetben a központból irányították, vagyis létrejöttek az egyes nemzeti meteoroló-45
