Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
ARRABONA 2013.51. TANULMÁNYOK csolatban pedig ez volt a véleménye: „Nézzük az Aetna és a Vezúv alatti szőlő ültetvényeket, a hollandok gátjait, a poroszok homokját. Ha elődeik előítéleteit követik, most is sivatagban laknak, vagy a habok kényének ki volna téve azon földtér, amelyet ésszel és erővel a tengertől kicsikartak.” Aztán még meggyőzőbb, konkrét, helyi példát hozott fel: „vajon nem csóválták volna-e őseink fejeiket, ha valaki jósolta volna miszerint itt valaha oly szép épületek födendik a békák és varangyok kedves tanyáit? Ki nem tudja, hogy ahol most belvárosi piacunkon szép kétemeletes házak emelkednek, még nem egészen másfél század előtt nádasok találtattak és gólyák sétáltak?” (Rómer 1858b) Ötlete — ugyan kicsit később, s nem az eredetileg általa tervezett helyszínen, hanem a Honvédligetben, de — megvalósult. Amikor Simor János püspök a nagyszemináriumban keresztény régészeti tanszéket állított fel, 1860. október elejétől Romért nevezte ki ide tanárnak, s így a növendékpapoknak tartott előadásokat a keresztény archeológiáról. Munkájával rendi elöljárói elégedettek voltak. Már a gimnázium 1859 júliusában tartott tanári értekezlete is dicséretesnek értékelte Rómer tanítási módszerét, és a következő megjegyzést fűzték hozzá: „nem is volt növendéke, aki nem értette volna a tárgyat, nem volt egyetlen elégtelen jegyű sem, nem volt egyetlen tanulója sem, akinek a természet egyik vagy másik országából való valamelyes gyűjteménye ne lett volna.” (Acsay 1901, 397.) Közben, győri tanárkodásának e második korszakában — megismerkedve Ebenböch Ferenc (1821-1889) koroncói plébánossal — érdeklődése egyre inkább a régészet és a művészettörténet felé fordult. Gyarapította a főgimnázium múzeumát, melyet munkája eredményeként 1859. május 26-án múzeummá nyilvánítottak. Ipolyi Arnold (1823-1886) buzdítására egyre többet publikált (pl. A Bakony I860.), Ráth Károllyal (1829-1868) együtt elindította az első magyar nyelvű történettudományi folyóiratot (Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, 1861), s 1860 októberétől már a MTA levelező tagja lett. Vagyis elkezdte azt a gazdag régészeti és tudományos tevékenységét, melynek révén őt ma a magyar tudományos élet „a magyar régészet atyja” jelzővel illeti. 1861-ben Rómer Flóris Pestre költözött, mert felajánlották neki a MTA megüresedett levéltárosi állását. A tanári tevékenységgel azonban nem hagyott, nem hagyhatott fel, mert alig hogy megtelepedett a fővárosban, egyik jeles tanítványa13 a Pesten nemrég alapított királyi katholikus főgimnázium újjászervezése kapcsán Rómerre gondolt, s a főgimnázium igazgatójának nevezték ki. Itt a megelőző időszakban nagyszerű német nyelvű tanárok működtek, azonban a magyarosítás hatására közülük többen (akik nem bírták a magyar nyelvet) elhagyták a gimnáziumot, helyükre kevésbé kvalifikált tanerők kerültek, s az intézmény színvonala rövid időn belül rohamosan csökkent. Olyan vezető tanáregyéniségre volt ekkor szükség, aki mind tudásában, magyarságában, erkölcsében, mind pedig szervezőképességében élenjár, s e kritikus helyzetben úrrá tud lenni a nehézségeken. Ezért esett a választás Rómerre, akinek hét éven át tartó vezetése alatt a főgimná-324
