Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)

Varga József: "Arany papnak - fakehely"

ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK és elismeréssel fogadta ezen vállalatomat, és ritkán lehete a ligetben sétálni, hogy menetképen olvasó és tanulmányozó diákokkal, férfiúval, nővel ne találkoztam volna, ámbár a táblai magyarázat hazai nyelvünkön volt. [...] ” (Rómer 1858a) Az imént említett „nyitott előadások” és a „fűvész kert”-ben tartott ismeret­­terjesztő előadásai nagy sikert arattak, tanári népszerűsége az egész városban egyre nagyobb lett. Elismertségét csak fokozta, hogy az ősi koronázó dóm tornyán lévő koronára (a korona ágai közül négynek a golyójára, valamint a ferde keresztre) egy-egy platina hegyben végződő, saját tervezésű réz villámhárítót szereltetett.7 Ekkor, pozsonyi tanárkodása alatt alapozta meg ismertségét a tudományos kö­zéletben is első tudományos közleményeivel, s az oktatásügyről szóló kisebb írásai­val, melyek bécsi, pozsonyi lapokban és a Tudománytárban jelentek meg. E kisebb cikkek, közlemények egy része névaláírás nélkül (például Pressburger Zeitungban a tanügyről 1846-48 között írt cikkei) vagy álnév alatt jelent meg, így pontos beazo­nosításuk ma már nehézségekbe ütközik, de témájuk és stílusuk alapján ráismerhe­tünk a lelkes, fiatal tanárra. Kéziratban fennmaradt egyik tanulmánya 1847. július 29-i dátummal: A légnyomásról. (Rh. К 516.) E munkájából is a szókimondó, egyenes beszédű, de nem csupán a hibákat és gondokat megfogalmazó, hanem a jobbítás szándékát felmutató, a megoldásra javaslatot is adó tanáregyéniséget ismerhetjük meg. Munkáját e szavakkal kezdte. „A’ magyar orvosok és természetvizsgálók több gyűlésein nem csekély fájdalommal vevém észre azon részvétlenséget vagy készü­­letlenséget, melly kivált a’ természettani szakban [...] igen szembetűnő vala. Ezen meddőség okairól elmélkedvén abban állapodtam meg, miszerint ennek részint azon gondolat lehet az oka: hogy ily gyűléseken egyedül csak új és eredeti gondolatokkal lehet föllépni; részint pedig azon szerfölött sok foglalatosság, melly leginkább ter­mészettanáraink idejét annyira igénybe veszi, hogy a’ legszilárdabb akarat daczára is [...] illy rendkívüli munkára nem igen készülhetnek.” Mindennek első okaként a ter­mészetrajzi szertárak hiányosságait tárta az olvasók elé. Majd a tanulmány címében szereplő témakör néhány problémáját kifejtve s az ezekkel kapcsolatos meg nem ala­pozott, de divatosnak tűnő nézeteket cáfolva így zárta sorait Rómer, a természetta­nár: „...még a’ kétség legcsekélyebb köde eloszlik; és ha a’ természet ezen következménydús törvénye bizton és rendületlenül álland, [...] nem lesz nehéz [...] Torricelli hírét és szennyesített nevét újra ragyogtatni és az újabb kornak védeni azt, mi okszerű; az ellen mi már elmúlt, a’ próbát ki nem állja, és már nekünk többé zsi­nórmértékül nem szolgálhat: az ürirtózás.” A természettan tanításával, az eredményes tanári munka akadályaival, a közép­szintű oktatásüggyel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait országos szinten is meg­fogalmazta. Amikor 1848. május 10-én kelt rendeletében a minisztérium arról értesítette az iskolákat, hogy az 1847/48-as tanévben változások már nem lesznek, egyben arra is kérte a tanárokat, a következő iskolai évre kidolgozandó reformokhoz véleményeket, tanácsokat fogalmazzanak meg. E kérésre reagálva írta meg Rómer, s küldte el Eötvös József miniszternek a tanügyi reformokkal kapcsolatos nézeteit 1848. 318

Next

/
Oldalképek
Tartalom