Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Varga József: "Arany papnak - fakehely"
VARGA JÓZSEF „ARANY PAPNAK - FAKEHELY” szetet, a könyvtáros Czinár Mór pedig az oklevelek érdekes világát mutatta be és szerettette meg vele. Römer ekkor már bel- és külföldi lapokba is írt, s részt vett a növendékek irodalmi versenyén, sőt egyik darabjával, A fölkelő nap Pannonhalmán c. leírásával díjat is nyert. (Börzsönyi 1911, 5.; Römer 1838) 1838-ban szentelték pappá, rövid időre Tihanyba került segédlelkésznek, de még ebben az évben megszerezte bölcsészdoktori oklevelét is a pesti egyetemen. Tanári működését 1839-ben kezdte a bencés rend győri főgimnáziumában,4 ahol először — mint erről fennmaradt kézírása is tanúskodik — az 1839/40. tanévtől az 1842/43. tanév végéig a 2., a 3. és a 4. osztályban magyar és latin nyelvet tanított. Latin nyelvtudásáról és a latin költészet iránti érdeklődéséről már diákköri részadatok alapján is meggyőződhettünk. A magyar nyelv iránti elkötelezettsége ugyancsak diákköri jegyzeteiből vett részlettel érzékeltethető. Magya, Mellyben a’ magyar ifiúság magyar versköltésre serkentetik cím alatt jegyzett írásában ezt olvashatjuk: „Jöszte Magyar gyermek! szép kincse s reménye hazánknak, Édes anyád nyelvén verseket írni tanulj. A’ mi derék nyelvünk főként dicsekedhetik abban, Hogy szép versezetet rajta teremtni lehet. Szép a régi Deáki, szép volt a’ régi Görög nyelv, írtak ezen gyönyörű verseket, írtak azon. De mondjunk igazat, nyelvünk nem ijed meg azoktól, Olly kiesen magyarul szollani szinte lehet. A mi beszédünknek termékenysége csudálást Érdemel, ezt vevén nem vala mássa soha. Új szavakat alkotni meg a voltból könnyű, csak Élni szükség józan eszünk útmutatása szerént. Termékenységét hajlékonysága tetézi. [...] „ (Rh. К 503:5.) Majd hosszan, mintegy 80 sorban magasztalta a magyar nyelv szépségét, dallamát, zeneiségét, és sorolta a példákat az egyszerű emberek, gyermekek, nők és férfiak beszédéből, mondván: még úgynevezett hétköznapi beszédük is mily költői, holott „Bár soha А В Czét nem tanúiénak azok.” A győri főgimnázium magyar óráin általa készíttetett írásgyakorlatok is jól tükrözik Rómer igényességét, alkalmazott módszerét, elvárásait. A szabályosan azonos hosszúságú sorok, a tetszetős külalak mellett érdemes felfigyelni arra, hogy az írásgyakorlat első sora nagyméretű, szinte lendületes csuklómozgást igénylő írás, majd az ezt követő sorok fokozatosan kisebb méretű betűinél az egyre finomabb motorikus mozgás fejlesztése következik. A ma pedagógusa óhatatlanul felfedezi e módszerben akár a Waldorf-iskolák írástanításának eljárásrendszerét is. De azt is láthatjuk, hogy ezen írásgyakorlatok esetében sem csupán az írástechnika elsajátíttatása volt számára a fontos, hanem minden egyes feladatot felhasznált tanítványai erkölcsi nevelésére, gondolkodásmódjuk pozitív irányú alakítására. Néhány tanít315
