Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Debreczeni-Droppán Béla: Rómer Flóris emlékére készült szobrok és emléktáblák
DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA RÖMER FLÓRIS EMLÉKÉRE KÉSZÜLT SZOBROK ÉS EMLÉKTÁBLÁK Debreczeni-Droppán Béla RÓMER FLÓRIS EMLÉKÉRE KÉSZÜLT SZOBROK ÉS EMLÉKTÁBLÁK Römer Flóris 1889-ben bekövetkezett halálát követően egymás után jelentek meg az őt méltató nekrológok, életrajzok, emlékbeszédek. A két legjelentősebbet tanítványai és barátai, egyben pályatársai, Hampel József és Fraknói Vilmos írták. Ezeket „az ércnél maradandóbb” emlékműveket követték aztán a klasszikusabb értelemben vett ércből, kőből készült emlékjelek. Römer emlékének őrzése természetszerűen szülővárosa, Pozsony számára volt a legfontosabb. Nem csoda hát, hogy az első kezdeményezés is innen indult ki. A kezdeményező pedig Dankó József (1829-1895) pozsonyi prépost és címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, aki 1891 szeptemberében Pozsony város közgyűlési ülésén két javaslatot tett ezzel kapcsolatosan: a város nevezze el azt az utcát Rómerről, amelyben szülőháza található, és „márványtáblára vésett felirat” elhelyezésével örökítse meg nagy szülöttének emlékét. A közgyűlés a két indítványt egyhangúlag megszavazta,1 de egy jó ideig semmi sem történt érdemileg. Négy és fél évvel a Dankó-féle kezdeményezések után Römer rokona, Könyöki József (1829-1890) a Nyugatmagyarországi Híradó című napilap hasábjain írt hosszasan arról, hol volt Rómer szülőháza. О még magától Rómertől hallotta, hogy a Lakatos u. 10. szám alatti ház első emeletén található lakásban született. Könyöki cikke azt mutatja, hogy a szülőház pontos helyének kérdésében alakult ki olyan vita, amely aztán egy időre megakasztotta az 1891-ben elfogadottak végrehajtását. Ugyanakkor a cikk azt is sejtetni engedi, hogy Dankó József javaslata és a közgyűlési határozat után valami történt: „Pár évvel ezelőtt városunkban mozgalom indult meg az iránt, hogy Rómer Flóris és városunk tudós fia szülőházára emléktábla kerüljön.”2 — Hogy valójában a „mozgalom indult” kifejezés ez esetben mit jelentett, pontosan nem tudjuk. Ennél azonban sokkal több ismeretünk van arról a jelentős emlékállítási tervről, amely Könyöki említett cikke után három hónappal került a közvélemény elé. A Pulszky Ferenc vezette Országos Régészeti és Embertani Társulat 1895. május 10-én adott ki felhívást azzal, hogy „az elhunyt nagynevű régésznek [...] Pozsonyban szobrot óhajt [...] állítani”. A szoborállítást tisztán adományokból kívánták fedezni, melyeket a Társulat pénztárnokához, Lipcsey Józsefhez kértek küldeni.3 A gyűjtés egy idő után úgy tűnik megakadt, és végül csak 250 forint gyűlt össze 1898 októberéig. Ebben a helyzetben Pozsony városa jelezte, hogy 1000 forintot ad a szoborállításhoz és a szükséges területet is átengedi.4 Azonban az említetteken túl a Budapesti Hírlap 1898. október 27-i számában a szobor kapcsán megjegyzik, hogy még a pozsonyi támogatás sem elégséges a tervezett szobor költségeire, ezért a Társulat úgy módosította tervét, hogy Pozsonyban a szobor helyett egy domborműves arcképpel ellátott emléktáblát állít.5 Úgy látszik azonban, hogy bár felmerülhetett ez a megoldás, de hamar 291
