Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Gráfik Imre: Rómer Flóris a magyarországi néprajzi gyűjtés kezdeteinél
GRAFIK IMRE RÖMER FLÓRIÁN A MAGYARORSZÁGI NÉPRAJZI GYŰJTÉS KEZDETEINÉL Xántus a megbízatásról és gyűjtésükről húsz évvel később így írt: „1872 tavaszán kineveztettem a Magyar Nemzeti Múzeum rendszeresített ethnographiai osztálya őrévé, de nem volt egy krajczár dotáczióm se rendelkezésre... Eközben a közoktatásügyi miniszter megbízást adott, hogy utazzam be az országot, beleértve az erdélyi részt is, s gyűjtsem össze a kívánatosnak mutatkozó háziipart, hogy azt a küszöbön álló bécsi világkiállításon be lehessen mutatni, s kilátásba helyeztetett, hogy a kiállítás után az ethnographiai gyűjtemények közé fog beosztatni az egész szerzendő gyűjtemény. Én a megbízást egész lelkesedéssel és odaadással teljesítettem, s összegyűjtöttem 2000 tárgyat, Römer Flóris pedig (ki néhány tót és néhány dunántúli megyében gyűjtött), mintegy 600 darabot hozott össze. Ezen nagy, legalább 2500 darabból álló hazai háziipar-gyűjtemény azonban sohase kebeleztetett be a múzeum ethnographiai osztályába, de a világkiállítás után, illetőleg annak befejeztével a vallás- és közoktatási minisztérium átengedte a kereskedelmi minisztériumnak, az akkor alakulófélben lévő iparművészeti múzeum számára nemcsak, de az iparművészeti múzeum igazgatója engedélyt kapott, hogy a kelet-ázsiai és egyéb gyűjteményekből is, kiválogathassa és mint örökletétet elvihesse az iparművészeti múzeumba mindazokat a tárgyakat, a melyeket szükségesnek tart. S így el is vitettek csaknem minden agyag, fém és textil tárgyak, s a többiekből is igen sok, s a gyűjtemények nagyon érdekes és nagybecsű kultusztárgyai csaknem mind.”1 Már most jelezzük, hogy a Xántus által hivatkozott „átengedés” után az 1898. november 2-án kelt, s a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója által „az országos magyar iparművészeti muzeum Tekintetes Igazgatóságának” írott levél alapján a kollekció újabb átadásra került. Valójában ekkor teljesült Xántus János eredeti vágya és elképzelése, azaz a gyűjtemény az iparművészeti múzeumtól a néprajzi osztályhoz/múzeumhoz került: „A néprajzi osztály részéről a múlt év végén és a jelen év elején átvett ethnographiai tárgyak jegyzékét, mely pontos másolata a néprajzi osztály ide vágó leltárának, van szerencsém a Tekintetes Igazgatóságnak hivatalos használat czéljából tisztelettel megküldeni.”2 Az eredeti levél hátiratán az irattáros és a múzeumőr 1898. november 4-én kelt feljegyzése olvasható, mely szerint: „A csatolt jegyzék a leltárak közé osztatott be, nyilvántartás céljából” - illetve: „A csatolt jegyzéket átvettem”. Sajnos e jegyzéknek még nem sikerült nyomára bukkannunk. Amíg e jegyzék elő nem kerül, csak föltehető, hogy ez tartalmazza azt a kollekciót, melyet a Néprajzi Múzeum törzskönyve 1898-ból 214-es tétel alatt tart nyilván: „Az iparművészeti muzeum gyűjteményeinek kiállítása alkalmával Osztályunknak átadott gyűjtemény” címmel. Erre a tételre — mint az 1872-es Xántus és Rómer által gyűjtött tárgyakat is tartalmazó kollekcióra — a későbbiekben még részletesen visszatérünk. Térjünk azonban vissza az 1872-es gyűjtés területi megoszlására. A gyűjtött anyag bécsi világkiállítást megelőző hazai bemutatását szolgáló kiállítás megnyitását követő híradások is foglalkoznak a gyűjtési körzetek kérdésével. A Fővárosi Lapok 1873. január 8-i számában kisebb kritikát is megfogalmazott híradás olvas-271
