Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Hermann Róbert: Rómer Flóris a szabadságharcban avagy, az életrajzírás nehézségei
HERMANN RÓBERT RÖMER FLÓRIS A SZABADSÁGHARCBAN A Kazinczy vezette dandár január 19-én indult el Perczelhez, s a tábornok eredetileg Szekulits István hadosztályához rendelte, de végül mégsem ebbe a hadosztályba osztotta be, hanem önálló feladattal bízta meg. A források hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy a Kazinczy-dandár Balmazújvárosról melyik útvonalon sorolt be a főerőkhöz, annyi bizonyos, hogyjanuár 21-én már Kunhegyesen volt.71 (6. kép) Január 22-én Perczel csapatai megkezdték a Szolnok elleni támadást. A terv az volt, hogy a Kazinczy Lajos alezredes vezette oszlop (benne Kazinczy Albrichéval egyesített dandárja és Perczel Miklós őrnagy dandárja) Kunmadarason és Kunhegyesen át Tiszabőre vonul, ott átkel a Tiszán, majd a Zagyván, s aznap délután 2 órakor északról támadja oldalba az ellenséges állást. (Meszéna Ferenc emlékirata szerint a támadást erről az oldalról a rendelkezésre álló csapatok kétharmada hajtotta volna végre, s feladatuk az volt, hogy a Szolnok és Abony közötti kápolnánál foglaljanak állást.) Ezalatt Hertelendy Miklós alezredes két dandárból álló hadosztályának Törökszentmiklósról egyenesen Szolnok ellen kellett nyomulnia. A város elé érve két gyalogzászlóaljat, két század huszárt és két ágyút kellett kikülönítenie az ellenséges jobbszárny átkarolására, két század huszárt pedig a Kazinczy vezette hadoszloppal az összeköttetés megteremtésére. Ezt követően, amint a Kazinczy vezette hadoszlop három ágyúlövéssel jelt ad, a szolnoki Tisza-híd ellen kellett látszattámadást végrehajtania. A Hertelendy-hadosztály mögött tartalékként Törökszentmiklóson Szekulits István alezredes hadosztálya állt fel.72 A Kazinczy Lajos alezredes vezette magyar jobbszárny január 21-én reggel indult el Kunhegyesről, Tiszabőnél átkelt a Tiszán, majd Nagykörűben éjszakázott. Január 22-én nagy ködben, az enyhe idő miatt felengedett talajon lassan haladt előre a két dandár. A ködben azonban a katonák az orrukig sem igen láttak, s Kazinczy csapatai csak lassan tudták megtenni Szolnokig a kb. 28 kilométeres távolságot.73 A magyar hadijelentések szerint a a Hertendy-hadosztály kb. délután két órakor kezdte meg a támadást, s Kazinczy hadoszlopa fél órával később (tehát kb. fél háromkor) érkezett meg. A Perczel Miklós vezette gyalogság a Zagyva jegén, két század lovasság és a tüzérség a Zagyva hídján átkelve nyomult be Szolnokra. (Mihálka 2002, 39.) Kazinczy pedig megmaradt hat század lovasságával és tüzérségével megpróbálta elvágni Ottinger visszavonulási útját Abony felé. Meszéna Ferenc és egy ismeretlen táborkari tiszt azt állítják, hogy Kazinczy túl nagyot került Abony felé, s ezért nem tudta elvágni Ottinger útját, a hadoszlopban ott lévő fél tizenkét fontos üteg egyik tüzérének emlékezése azonban egyértelműen állítja, hogy lövegeikkel a diszpozícióban erre kijelölt kápolnánál foglaltak tüzelőállást. (Garzó 1978, 66.) Arról, hogy a két utászzászlóalj játszott-e bárminemű szerepet az ütközetben, nincs adatunk. Perczel január 24-én Szolnokon adta ki intézkedését a támadás folytatására. Eszerint január 25-én Hertelendy Miklós alezredes hadosztályának reggel 10 órakor kellett Abonyból Cegléd felé indulni, s homlokból, azaz szemből Ceglédet megtámadnia. A hadosztály jobbszárnyát egy század lovasságnak kellett fedeznie. Ehhez a hadosztályhoz csatlakozott Perczel Miklós őrnagy gyalogságból álló dandárja 233
