Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)

Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában

ILON GABOR KIK ES MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA? annak záró évszázadára keltezhető. Egy keletről érkező lovas nomád nép a korábban kimmereknek, majd preszkítáknak nevezett emberek temetkezé­seinek emlékei is ilyenek. Hogy ezzel a ténnyel is számolnunk kell, azt Wolf Ernő zirci magángyűjtő figyelmességének köszönhetően tudjuk. (Ilon 2014b) О az 1990-es évek második felében Bakonyszentkirály határában, a Zörög-hegytől D-DNy-ra bronz- (9. kép) és vastárgyakat, valamint cserép edénytöredékeket gyűjtött két — 1870-ben! — megbolygatott halomsír ki­dobott földjének felszínéről. A hajdani veszprémi múzeumigazgató, Laczkó Dezső 1908. évi feljegyzésében ez áll: „Az egyiket [értsd: halmot—a szerző megjegyzése] egyik Esterházy grófné felnyittatta. Belseje több köbméternyi kőhalom. A kővel körülhányt üregből zabla, tarajos (?) sarkantyú,23 s egyéb vasból készült [olvashatatlan szó] részletek, azután hamu, 1 nagy kettős­fülű urna és egy agyagmécses került elő. A cseszneki pap állítása szerint ide­való [olvashatatlan szó — talán tárgy?] a Miháldy-gyűjteményben is. Egy nagy és egy kisebb halom még érintetlen.” A Laczkó Dezső által említett hal­mot 1870-ben gróf Lazanszkyné, született gróf Eszterházy Angéla ásatta meg. (Miháldy 1970, 164.; 1871, 185-186.) Nem meglepő tehát, hogy Rómer könyvében (1860, 99.) megemlíti a hölgyet, akiről így ír a bakony­­szombathelyi résznél: „.. .távolabbra fekszik Lazsánszky Angelika grófhölgy földszinti díszes, igen alkalmas kastélya” Az adatok tehát több mint egy év­század távlatából is összeilleszthetők! 2. A halmok másik csoportját az előzőknél még fiatalabb, kora vaskori (Kr. e. 800 — 450) ún. Hallstatt-kultúrának már évtizedek óta és a nemzetközi ku­tatás által is jól ismert halomsírjai jelentik. Ilyenek a Bakony peremén pl. a somlóvásárhelyi kocsis (Egg 1996; Horváth 1969), vaszari lovasok (Mithay 1980) és a (fehérvár)csurgói temetkezések. Utóbbiakról Rómer így ír: „.. .fe­nyővel tarkított cseres rejti kirándulásunk főtárgyát, az oly hírnevesekké lett csurgói Kunhalmokat. Ezen nevezetes és magasságukra nézve kitűnő sza­bályos kupidomú halmok, melyet Pados barátom az Uj M. [agyar] Múze­umban részletesen leírt, majdnem egy sorban fekszenek, hajói emlékszem délről északnak. Számra van köztük hét nagyobb és egy — a hatodik — ki­sebb; ezt Pados oltár helyének véli. Legnagyobb a harmadik délről kezdve, és ezt óriási műnek lehet mondani, mivel mind magassága, mind kiterje­désre nézve bizony legfeltűnőbb. Ezen halmok ketteje a méltóságos uraság költségén több úr hozzájárulásával felásatott Pados és egy mérnök úr fel­ügyelete alatt. Vezetőm szíveskedett az ásatás minden mozzanatára figyel­meztetni; amennyit lehetett, még az óriási hamvvedrek töredékeiből gyűjteni, összeszedtem, és így iparkodánk a falutól délre...” (Rómer 1860, 68.) Feltárásról készített remek rajzát szöveggel együtt a Compte-Rendu kö­tetben (Rómer 1878, 124—125., Fig. 48.) tette közzé. Majd az 1980-as évek­ben Jungbert Béla, a székesfehérvári István király Múzeum régésze tárta fel 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom