Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ILON GABOR KIK ES MIKOR TEMETKEZTEK A BAKONY HALOMSÍRJAIBA? ország területéről (Dendra 12. sírjának páncélja) van tudomásunk. (Müller-Karpe 1980, 773., Taf. 242.; Jankovits 2000, 191., 193., Abb. 2.) Mellpáncélhoz kapcsolódó, vállat védő bronzlemez lehetett Farkasgyepű-Pöröserdő II. töredéke. (Jankovits 1992a, Abb. 30.) A páncél egésze bizonyosan fém keménységűre kikészített marhabőrből volt, amely finoman követte a harcos testének alakját (vállszélesség, izomkötegek), azaz egyedi gyártmány lehetett. A szív és a tüdő felső lebenyének védelmét a marhabőrre rögzített kúpos, kerek bronzlemezek fokozták. Ilyen felvarrható, füles korongokat Kurd (Mozsolics 1985, 28., 141., Taf. 24. 2.) bronzkincséből ismerünk. A viselés kényelmét textil bélés szolgálhatta. Ilyen mellpáncél-rekonstrukciót Északnyugat-Görögországból, a thessáliai Konitsa folyó völgyében található Liatovouni-Molossia temetője 59. sírjából közöltek. Az elhunyt valószínűleg a közösség, később héroszként tisztelt „alapító atyja” lehetett, s valamikor a 1225-1125 közötti évszázadban (LH IIIB-C) — többek között 2 karddal és két lándzsával — temették el. (Douzougli-Papadopoulos 2010, Fig. 6: az egyik Kemenczei Tibor C típusa 1. variánsa — néhány példa a régiónkból: Kemenczei 1988, Taf. 27. 258 /Mosonszolnok/, 28. 263 /Rába/) Maga a közösség — a publikálok megállapítása szerint — talán északi származású lehetett és az ún. dór népvándorlással hozták összefüggésbe. (Douzougli — Papadopoulos 2010, különösen 23-35.) Fent már említettem, hogy Pázmándfalu kincsleletében is volt egy mellpáncél töredék. (Szabó 2013, 811., Fig. 17.) (4. kép) Az innen nem túl távoli délnyugat-szlovákiai Caka, Cierna nad Tisou / Tiszacsernyő, Ducové / Ducó (Szlovákia), valamint Kér (Somogy m.) példányai az ún. „kelet-alpi-kárpáti” páncélcsoportot képviselik. (Tocik-Paulík 1960, Obr. 15-16.; Schauer 1982b, 118., 125., Abb. 3-5., Abb. 9.) Megjegyzem — véleményem szerint—, díszítésük alapján a csoport a helyi, korábbi (pl. klasszikus Halomsíros) kultúrából is levezethető, nem feltétlenül kell görögországi előképekre gondolni. Bizonyított az is, hogy ebben az időszakban a bőr pikkelypáncélt (Schauer 1980, 242-243.) is alkalmazták. A bőrpajzs közepére akár egy nagy korong — lásd kurdi kincs (Mozsolics 1985, 28., 141., Taf. 24. 2.) — is kerülhetett, majd köré 3-4 koncentrikus kör sorban kisebb bronzveretek / korongok, amelyek szintén felvarrásra alkalmas füllel voltak ellátva. (Mozsolics 1985, Taf. 229. 2-7.) Ép bőrpajzs az írországi Cloonbrinből (Molloy 2009, Fig. 1.) van, de egy töredék a csehországi Milavce Bz D periódusra (Kr. e. 14. sz. második fele) datált C halomsírjából is származik. (Jankovits 2000, 195.) Fapajzsra — szerintem ez inkább fa + bőr kompozit lehetett — is van adat, amelyek közül a wollmesheimi Ha A1 korú 1. sírt emelném ki. Itt összesen 10 bronzszegecs őrződött meg in situ, fában. (Clausing 2005, 28-29., 78-79., 159., Taf. 21. 23-25.) A sok (70, 34, 16) bronzszegecs alapján fapajzsokat vélnek azonosítani Caka, Ockovés Velatice (Clausing 2005, 79-80.) temetkezéseiben. A „fapajzsokat” hosszú időn át, gyakorlatilag az egész urnamezős korban (BzC2/D — Ha Bl) kedvelték. (Clausing 2005, 80.) Lemezpajzsok, avagy bőr(+fa?)pajzsok összefüggő lemezborításának (?) töredékeiről a korabeli Kárpát-medencéből az alábbi helyek157
