Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Ilon Gábor: Kik és mikor temetkeztek a Bakony halomsírjaiba? Magángyűjtők és régészek Rómer Flóris nyomában
ARRABONA 2013. 51. TANULMÁNYOK A tárgy — az árusítási hely alapján — a Bakony-vidék, vagy a Kisalföld valamelyik késő bronzkori lelőhelyéről (halomsír, település, depó?) származhat.11 A régészettudomány Römer Flóris nyomában A hazai kutatásban a most vizsgált időszaknak és témának legkiemelkedőbb terepi és teoretikus-összegző kutatói voltak Patek Erzsébet (1968, 1970), Mozsolics Amália (1973, 1985, 2000) Kemenczei Tibor (1988, 1989) és Kőszegi Frigyes (1960, 1984, 1988). Patek és Kőszegi monografikus feldolgozásokkal járultak hozzá az urnamezős időszak emlékeinek megismeréséhez és értelmezéséhez. Patek Erzsébet legfontosabb feltárása12 az 1970. évi bakonyszűcsi Százhalom halomsírmezején volt, ott, ahol Römer Flóris korábban már ásatott (lásd fent!). A késő Halomsíros - korai Urnamezős kultúra kezdetének hazai magterülete a Bakony és környéke, amely eredetét tekintve érdemben kötődik a délnyugat-szlovákiai Caka kultúrához. A vizsgált területen található régészeti leletanyagot a szakirodalomban az alábbi neveken ismertették: 1. Jánosháza-Farkasgyepű csoport (Kőszegi 1960,178-179.); 2. késői vagy továbbélő Halomsíros - korai Urnamezős kultúra (Kőszegi 1960, 178-179., 181.; Kőszegi 1988,19-20., 58-59.; Kemenczei 1989, 207.; Ilon 1996); 3. Urnamezős kultúra nyugat-dunántúli csoportja (Patek 1968, 25-51.); 4. Caka kultúra vagy kör egyik csoportja (Paulík 1963, 335-337.; Hänsel 1968, 168.; Müller-Karpe 1975, 9., 11., 13-14.). Kőszegi Frigyes (1960,157., 178-180.) több mint fél évszázada megállapította, hogy a Dunántúlon a bronzkor és az urnamezős kor átmenete zökkenőmentesen történt és a Ha A1 időszakban befejeződött. Ennek hordozója a Dunántúl, így a Bakonyhegység területén is a továbbélő késő Halomsíros kultúra korai (Bz D) és késő fázisa (Ha Al) volt. Ezzel szemben Patek Erzsébet (1968, 10-11.) nyugat-északnyugati irányból érkező bevándorlással magyarázta az Urnamezős kultúra megjelenését. A késő bronzkor (Halomsíros és Urnamezős kultúra) időszakának több száz kincsleletét Mozsolics Amália (1973,1985,2000) monográfia sorozatban gyűjtötte össze és interpretálta, ahogy ezt Kemenczei Tibor (1988, 1991) a fegyverek közül a tőrökkel és a kardokkal tette. A hazai szakirodalomban a Dunántúl ezen időszakát tárgyaló legújabb összefoglalást Kiss Viktória (2007), Nagy Marcella (2011), Jankovits Katalin és Váczi Gábor (2013), valamint e sorok írója (Ilon 2014) jegyzik. Nagy Marcella nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a dunántúli urnamezős kor kezdete tárgyában a két korábbi elképzelés (Kőszegi, Patek) összeegyeztethető, azaz a helyi átfejlődés és az infiltráció együttesen (Nagy 2011, 81.) érvényesülhetett. Én ezt elfogadhatónak tartom, és azt gondolom, hogy a Bakony-vidékén, és attól nyugatabbra a Dunántúlon, valamint Kelet-Ausztriában és Délnyugat-Szlovákiában az ún. Caka kultúra 152
