Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
Mester Zsolt et al.: Páli-Dombok: A régibb kőkor első biztos lelőhelye a Rába-völgyben
MESTER-FARAGÓ-HALBRUCKER-KIRÁLY-PÉNTEK PÁLI-DOMBOK: A RÉGIBB KŐKOR ELSŐ... 2002) A 2000-es évek elejére az a hipotézis alakult ki, hogy a Kárpát-medence nagy részében a helyi iparok továbbéltek, ugyanakkor a településhálózat rendkívül gyér volt. (Kozlowski, S. K. 2001) Páli-Dombok leletanyaga szempontjából az epipaleolitikumba sorolt néhány hazai lelőhely közül Szekszárd-Palánk a legfontosabb, amely a pleisztocén végén lösszel fedett szekszárdi dombok ÉK-i végében, a Dunának a késő-pleisztocén során kialakult alsó ártéri teraszán helyezkedik el. A Sió-gát építése során Vértes László végzett leletmentést 1957-ben, majd 1958-ban és 1960-ban folytatta a feltárást. (Vértes 1962) A terasz alsó részét az Allerod interstadiálisban lerakodott folyami homokréteg alkotja, közvetlenül felette löszréteg található, mely a fiatalabb Dryas alatt halmozódott fel. (Kriván 1962) Ezt a datálást a malakológiai, anthrakológiai és radiokarbon vizsgálatok is alátámasztották. (Krolopp 1962; Stieber 1962; Vértes 1962, 162.) A leleteket tartalmazó kultúrréteg sztratigráfiailag a löszréteghez kapcsolódott. A feltárt 60 m2-es területen 6 db 0,5-1 m átmérőjű, szabálytalan kör alakú tűzhelyet figyeltek meg. Vértes László a lelőhely kőiparát a késői paleolitikum/epipaleolitikum és a mezolitikum közötti átmenetnek tekintette, s genetikus kapcsolatot feltételezett a Gravettien kultúra leletanyagával. (Vértes 1962, 182- 197.) A kőegyüttes teljes revíziója még várat magára, az utóbbi években a felhasznált nyersanyagok vizsgálata történt meg. (Kertész-Demeter 2011) A két lelőhely, Szekszárd-Palánk és Páli-Dombok között hasonlóságot mutat az a sajátos ökológiai zóna, amelyben elhelyezkednek. Szekszárd-Palánk megtelepedése szorosan kötődött a környező vizes, mocsaras területek ligetes erdeinek állatvilágához és a folyóvizek halaihoz, amint az őstulok, bölény, gímszarvas, hód, csuka és ponty csontmaradványai tanúsítják. (Vértes 1962, 197-198.) Ez feltételezhető Páli-Dombok esetében is a Rába ártere miatt, bár ott a faunából csak a tulokféléket jelzi három, rosszmegtartású állatfog. A leletanyagok között azonban jelentősebb különbségek is megállapíthatóak. Páli-Dombok pattintott kövei között csak bakonyi eredetű radiolaritokat azonosítottunk, a Szekszárd-palánki lelőhelyen a nyersanyag felhasználása viszont jóval változatosabb. Itt a mecseki és a bakonyi radiolaritok dominanciája mellett számos egyéb nyersanyagféleség is megtalálható, többnyire viszonylag csekély arányban: kvarcit, feltehetőleg déli eredetű radiolarit, északról származó erratikus tűzkő, pruti kova, finom homokkő, valamint limnokvarcit, amelynek forrását az Északi-középhegységbe valószínűsítik. (Kertész- Demeter 2011) Szembetűnő különbség mutatkozik az eszközök arányában a teljes kőegyütteshez viszonyítva. Szekszárd-Palánk mintegy 500 darabos leletegyüttesének közel felét teszik ki az eszközök, ami arra utalhat, hogy a szerszámokat nagyobb részt készen hozták a telepre. (Vértes 1962, 180.; Kertész-Demeter 2011, 115.) Páli-Dombok lelőhelyen az eddigi megfigyeléseink alapján az eszközök aránya jóval kisebb, az apró szilánkok óriási száma pedig a helyben történő kőeszközkészítést igazolja. 129
