Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz

A KÉP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE N. MÉSZÁROS JÚLIA egyenlő a formával, amennyiben a részek közötti viszonyok nem esetlegesek, hanem egységes rend­szerben ismétlődnek, s ha az egész elrendezésének szükséges produktumai. A műalkotás ennek meg­felelően zárt hatásrendszer, magában álló realitás, a változástól és az esetlegestől megszabadított mozgás-képzet és a látó-benyomás relációja. A festészetben a színnek funkcióértéke van, mely a kép­alakítás legfontosabb eszköze. Vö. Hildebrand 1910. 8 Konrad Fiedler tagadta a receptív látás elméletét. Szerinte a művész és a hétköznapi ember látása élesen elkülönül egymástól, csak a művészi látás irányul a tiszta láthatóságra. A művészi tevékeny­ség az abszolút látás elsajátításának fejlődésfolyamata a kaotikus érzéki benyomások legyőzése és a konkrét fizikai valóság tiszta formájának észlelése. Az alkotási folyamatban a művész a kéz, a látás alkotói lehetőségeit bontakoztatja ki. A mű maga, már a létrejöttekor halott. A műalkotások megér­tése csak a világ művészi megértésének alapján lehetséges. Vö. Kukla 2005; Faensen 1965. 9 Mednyánszky László (1852-1919) aXIX. századi magyar realizmus egyik legjelentősebb alakja, a ter­mészet, a színek és az atmoszférikus hatások fáradhatadan kutatója volt. Zürichben, Münchenben és Párizsban tanult, tájképeket és portrékat festett. Párizsi időszaka alatt, ha nem is rendszeresen, de négy éven át együtt alkotott a barbizoniakkal, akik közül Corot hatott rá. A párizsi akadémián Remb­randt, az 1870-es években a bécsi „Stimmungsimpressionism” tagjai közül Emil Jakob Schindler, majd rövid ideig a szolnoki művésztelepen megismert August von Pettenkoffen, végül a távol-keleti miszti­cizmus hagyott benne mélyebb nyomokat. Művészete a közveden megfigyelésből inspirálódó intenzív képlátás és a hagyományos esztétikai értékítélet sajátos szintézise. Festészetében a képpé formálás eszközeire helyezte a hangsúlyt, de a látványban rejlő lényeget kereste. A róla alkotott objektív és szub­jektív benyomásait a maga komplexitásában kívánta vászonra vinni. Legjobb művein feszültséggel teli színstruktúrákká alakította a formát, misztériummá változtatta a tájélményt, és mély beleérzéssel, a sorsszerű és szükségszerű egybeforrasztásával festette meg alakjait. A fizikai lét és az organikus ter­mészet közös mozgatóit, belső törvényeit kereste, végül a színek természetének megértéséhez érkezett. A tartalom és forma egymásba integrálásához szokatlan festői eszközöket használt (spakni, rongy, ki­vakarás, kitörlés, alapozás nélküli festés). Vö. Perneczky 2003; Markója 2000, 24-25. 10 Vaszilij Kandinszkij A festészet alapelemeinek analízise című írásában az intuíció és az elmélet egyen­súlyának fontosságáról és az absztrakt festészet feladatáról írt. Előbbi felel a művészetben a rendért, amely a festészet megújulását jelenti, melynek eredményeként az alapelemektől a kompozíciótanig új festészeti elmélet születik. Az absztrakt festészetnek az a feladata, hogy „szabatos” alkotói mód­szert és a szerkesztés (konstrukció) szabályait magába foglaló grammatikát adjon, aminek a festé­szetben a kompozíciótan felel meg. Az alkotói folyamatban analitikus és szisztematikus szakaszt különít el, melyben az alapelemek és azok elrendezésének lehetséges törvényei egymással megfe­­leltethetőkké válnak. „A tartalom nem más, mint a szervezett feszültségek összege.” A művészet és a természet közös vonása, hogy azonos módon hozzák létre alkotásaikat. 11 Hornyik 2008. 12 Aknai 2001. 13 Gerhardus 2007. 14 Heidegger 1988. 15 Reinhardt 1998. 16 Hans Sedlmayr a struktúra-fogalmát először 1925-ben a Gestaltetes Sehen című tanulmányában fej­tette ki. 1932-ben a Zum Begriff der Strukturanalyse című írásában a strukturalizmus alapelvét ösz­­szegezte, melyet bármilyen analízishez alkalmasnak tartott, pl. új művészettörténeti módszerként műalkotások elemzésére, jelentésük rekonstruálására és megértésére is. E módszert továbbfejlesztve és teoretikusan megalapozva, 1958-ban a bécsi Karlskirche strukturanalízisét tette közzé, mind­ezeket támadások özöne követett, melyek megragadtak valamely részletkérdésnél, legfőképpen a műelemzési módszernél. Vö. Sedlmayr 1958. 17Albrecht 1993. 18 Németh János színrendszere a televíziós technológia fejlődése során keletkezett HLS-színrendszer­­hez áll közel, mely a színeket a színárnyalat, telítettség és világosság mentén kapcsolja össze integ­rált rendszerré. Ez a rendszer a Munsell-féle színrendszerből indul ki. A különbség a HLS és Németh János színrendszere között az, hogy a művész színrendszere a talpával egymásnak fordított két hat­oldalú gúla helyett fordított tojás alakú. A szürke szín a mellette lévő színek függvényében változik, a színintenzitás redukált színválasztásnál vagy azonos világossági értékű szürkével keverve felerő­södik. Forrás: a művész színtáblázata. Vö. Silvestrini 1994.122. 19 Stella 1986. 20 Dreher 1997. 225

Next

/
Oldalképek
Tartalom